2007. január 22., hétfő

az ajtónak támaszkodva utazni tilos

os gyerekek. érdemes betartani ezeket a tanácsokat. mert nem azért vannak, mert a gonosz békávé még kellemetlenebbé akarja tenni az utazásodat! neeem! csak és kizárólag a te érdekedben vannak a szabályok.
(a békávénak sokkal sokkal kifinomultabb eszközei vannak a basztatásodra.)


hadd bizonyítsam be egy apró példával, ami velem esett meg.

hideg téli nap van. lucskos, olvadósfagyósolvadós gusztustalan téli nap. (körülbelül olyan amilyennek most kellene lennie) este fél hét. kettes metró. tömve a a munkából hazatérő megfáradt plebssel. köztük velem. a vastag kék kapucnis télikabátom viselem, aminek jól ki van likasztva mindkét zsebe belülről, csomó mindent bele lehet rejteni.

engem nem zavar a tömeg kölönösebben, beburkolózok a könyvembe ahol felszállok, és ki ahol le.
nos a kökin a metró a bal oldalon nyílik előtte 3 megállón keresztül a jobbon. tehát mikor a népligetnél becsukódott a baloldalon az ajtó, én úgy mint minden nap előtte, boldogan nyugtáztam, hogy most már "kényelmesen" állva természetesen, de a lehetőségekhez képest kényelmesen.
) utazok a kökiig.

boldogan nyugtáztam volna, ha ez első mozdulatomnál nem döbbentem volna rá:
az ajtó
a kapucnim
odacsukta
szorosan

gyakorlatilag, a fejemet nem tudtam megmozdítani, oda voltam kötözve. gyorsan kikapcsoltam a képet, amint az alagútban egy rosszindulatú drót megragadja a kapucni, és egy rántással megfojt... nevettem egyet inkább és elkezdtem tovább olvasni.

csakhogy a helyzetemet egy középkorú férfi is észrevette, és kaján vigyorral az arcán megállt előttem. sokkal közelebb mint amennyire a tömeg erre kényszerítette volna. pontosan akkora távolság volt közöttünk, amekkora a könyvem hossza volt. vigyorgott előttem, szagolgatott a nyakamba, én pedig mozdulni sem tudtam. semmi olyat nem tett, ami miatt műsort csinálhattam, volna de azért négy megállón keresztül ... elég kellemetlen

természetesen nem készített ki, nem töltöttem az éjszakát rettegve zokogva, sőt mi több, nem undorodtam meg a férfiaktól, estébé, főleg, hogy maga a helyzet annyira olyan komikus volt, hogy roppant mód sajnálnám ha nem történt volna meg.

de azért gyerekek jól véssétek az eszetekbe. ajtónak támaszkodva utazni tilos!

Nincsenek megjegyzések: