birs

 Az egyik kedvenc gyümölcsöm a birsalma. Szerintem nincsen elegánsabb és izgalmasabb íz mint a birsalmasajté.

Tavaly sehol se lehetett birsalmát kapni, hiába olyan barátságos az angol időjárás az almákhoz körtékhez. Szereztem pár szem spanyol importot, méregáron, csináltam belőle sajtot, de rámpenészedett két nap alatt mert nem főztem elég ideig.
Idén még ingyen is kaptam. csináltam simát a fele már elfogyott, a kedvenc nasim.
Mármint a csilis után, amit én találtam ki, és gyerekek, eszméletlen büszke vagyok rá.

Na de először a csili.
Megvan ugye nektek is az az öblös bácsi a nagy családi zabálásokról, akinek sose semmi nem elég erős, aki a tyúkleveshez is hozat kis tálban erős pistát, és aki még vöröslő fejjel, taknyanyála egybefolyva is azt csapatja, hogy puncik vagytok  gyerekek, ez nem is erős.
Olyankor mindig megfogadom, hogy legközelebb hazajövök akkor hozok pár szem valódi vérpaprikát, aztán meglátjuk mekkora nagylegények. Na.

Szóval ezek a vérpaprikák, biztos hallottátok már a nevüket, Dorset Naga, Bhut Jolokia, satöbbi. Évekkel ezelőtt még nem volt annyira könnyű, de most már a sarki zöldségesnél is lehet kapni őket. Kábé három éve próbálkoztam először velük, csiliolajat akartam csinálni. Óvatlan voltam, például nem használtam kesztyűt, ezek annyira erősek, hogy a kézfejemen a bőr még másnap is égett vörös volt és fájt. Szóval így egy ujjal megdörzsölöd, kezet mosol, majd azt az ujjadat a nyelvedhez érinted, és csíp mint az istennyila.  Az illatuk is agresszív, megszagolod, és tudod hogy fájni fog.
Itt van egy kis illusztráció ha elmulasztottátok volna, akkor itt az ideje bepótolni, én évről évre könnyesre röhögöm rajta magamat.




Egy icipicit irígylem amúgy a srácokat, ha nem lennék olyan gyáva amilyen, kipróbálnám ezt a műsort. Asszem az a fájdalom az már más síkra tereli az ember agyát, meditációs gyakorlat rulez. Visszaút itt sincs, csak nem tart oly soká mint egy trinyó.

De mondjuk ennek a paprikáknak nem csak az erejük a lényeg, de szuper ízük van, gyümölcsös, narancs, barack, nagyon finom. Mármint miután megöltek kicsit.

Szóval kitaláltam hogy ez biztos menne a a birsalmasajthoz. Főztem bele sima csilipaprikát is, a húsa miatt, meg egy kábé negyed ilyen vérpaprikát. Ez utóbbit lassan adagoltam, valahogy amíg forró volt nem lehetett érezni hogy mennyire erős.
A késztermék az kellemesen csípős, egy-egy falat, ahova valahogy kicsit több jutott a vérpaprika húsából kifejezetten erős, de ez nagyon ritka. Rendes édes birsalmasajt íze van, és csak nagyon távolról cseng az az édeskés illat amit mondjuk egy fűszerpaprika szárító helységben érzel.
Az van, hogy eszméletlen finom.
Salátát ettünk pörccel meg penészessajttal, ezt szórtam még rá, mennyei.

El se tudom mondani mennyire büszke vagyok a találmányomra.

Kis kockákra vágtam, és befőttesüvegben raktam el, hogy majd jó  lesz télire, de a felét már becsemegéztem, csípősség ide vagy oda.
 

Más gasztronómiai sztori, ma egy ilyen nap van.
Tegnap találtam a zöldségesnél friss tormát, úgyhogy gyorsan vettem kabátot a gombhoz, egy pár bordát ezer éve nem ettünk sült desznyót.
A köret az mindig probléma nálunk. Rizs az mehet, mértéktelenül, a krumpli csak harapható állapotban, még a püré is éppcsak lejött a fujfuj listáról, a többiről meg ne is beszéljünk. A wmmel való élet sötét oldala a konyha, de tudjátok mind ez az én néletem nagy rákfenéje.
Szóval neki a sült  hús mellé, sima sós főtt rizs, ugykellneki alapon. Általában ilyenkor sóhajtok egy nagyot, mert nem akarok kétszer annyit főzni úgyis ránkrohad, és eszem vele együtt a szart, rizst. Ez alkalommal viszont megmakacsoltam magam, és csináltam magamnak is köretet:

1lilakáposzta vékonyra szelve
2alma vékonyra szeletelve
2 kicsi hagyma vékonyra szeletelve
csipet só
egy púpos evőkanál cukor (barnával fincsibb)
két deci vorosbor VAGY egy deci balzsamecet.
kábé egy órán át nagyon lassan főztem, majd a végén apróra vágott rozmaringot szórtam rá.

EBÉD ordítottam be a szobába. Wm mikor kijött, rákérdezett az illatra. Magamnak főztem, vörösborban főtt almás  lilakáposzta. (Ezt így kell hangsúlyozni) Aha -mondja ő, majd elmegy kezet mosni. Itt jött az, hogy tizenkilencre lapot húztam, és a nagy halom rizs mellé kérdezés nélkül raktam egy egészen pici kanállal ebből is a tányérjára.
Wm utálja a káposztát (is), a kedvenc kajám a káposztástészta, amióta együtt vagyok vele, kábé háromszor ettem.
Most valahogy mégsem tiltakozott, és megette azt a kis kanállal. Kérsz még, kérdem, és gyerekek könny szökött a szemembe amikor azt mondta hogy igen, Kis lépés az emberiségnek, de hatalmas, hatalmas az én gasztronómiai életemnek, még harmadjára is szedett belőle, jajdejójajdejójajdejó.

Ilyesmik.