A másik ügy.
Az van hogy a nagy felületen elterpeszkedő szőlőszemek látványa nagyon mélyről jövő indulatokat vált ki belőlem. Most vicc nélkül, tudom, hogy ez fura, tőlem főleg. Olyan érzésem van, mint amikor egy szó a nyelved hegyén van de nem tudod kimondani, na ilyen érzésem van ettől a látványtól, csak sokkal erősebben, fogalmam sincs miért.
Volt volna valami könyv vagy rajzfilm kiskoromban ami miatt így érzek, fogalmam sincs. Azt tudom hogy egyszer hánytam egy csomó otelló szőlőt úgy hatévesen. Arra emlékszem, hogy egy autóban hányok, meg arra hogy előtte már szóltak hogy ne egyek belőle annyit, és hogy akkor valami olyasmi érzésem volt, ami kiskoromban sokszor a kajával kapcsolatban, hogy sajnálják tőlem, esetleg hogy élvezik a baszogatásomat, hagggggyanakmábékén, csakazértis. Ezt azért kinőttem.
De a nagy felületen elterpeszkedő szőlőtől érzett furcsaságnak ehhez semmi köze.
Szuperérdekes lenne ha erre rájönnék.
Nem is tudok ezekre a képekre hosszan ránézni, mert azonnal feljön ez az érzés.
A harmadik pedig, hogy mennyire borzasztóan irígy természetű vagyok, pedig ettől annyira szeretnék megszabadulni. Egyszerűen belülről zabál fel az indulat ha olyan ismerős sikerességét látom aki szerintem morálisan nem méltó a sikerességre.
Azt hiszem amúgy ez csóró tinédzserkor maradványa.
Klassz lenne kinőni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése