Most hogy már szórakoztat a fényképezés... Tessék itt egy csokor fénykép, aminek a fele bizony rozsdás-törött-hugyos-ronda-lepattogzott-büdös-koszos SZAR.
Nagyon sajnálom hogy későn vettem elő a fotómasinát, és nem sikerült erről rendes képet csinálni, a szúrósz tekintetű néni bizony a harmadikon állt kint az ablakban -nagy svunggal takarítva,- ami a pesti belmagasságokat tekintve egy átlag panel negyediknek simán megfelel.
Remélem az én nagy diszkógömbömet még nem kótyavetyélték el otthon...
Ezekről a székekről egy Hedy Lamarr idézet jut eszembe. Vajon az a szemétkedés, amit nem mondunk ki, is szemétkedésnek számít?
Amúgy Hedy Lamarról még sose hallottam, de az anyukám angol nyelveckéjében megemlítették, és így megtudtam hogy egy csodaszép feltaláló-színésznő. Nnna. Ilyenek vannak.
Egy csomót gondolkodtam az idegen emberfotózáson, nekem nagyon nem megy. Rájöttem hogy mi a titka a gátlástalanságon kívül. Kell egy bufla nagy kamera, attól hirtelen professzionálissá válik a kinézet, és megalapozottá válik a jog.
A kép címe amúgy:
A pótelem is lemerült a kamerában.
Ezt meg mára és az egész hétre küldom mindenkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése