álommeló

Szóval, kedden kezdek dolgozni.

Sijnisajni ez még nem igazi munkahely, csak egy kis részmunkaidős és csak átmeneti.
Napi három óra irodai kisegítés, tőlünk nem túl messze. Eléggé jól fizet, szóval nem maradok bevétel nélkül amíg keresgélek, és tudok akár interjúkra is járni mellette.

Ami viszont már most fáj: hát ez így kicsikét az álmaim melója, az van. Ha itt kell hagyni megszakad a szívem. Ha teljes munkaidő lenne, akkor most én lennék a világon a legboldogabb.
Képzeljétek el a cég egy ilyen jótékonysági alapítvány, rákos gyerekek családsegítésére szakosodva, és nekik irodistázás. Pont ilyesmit szerettem volna. Elegem van az olyan munkákból, amik nem tesznek hozzá semmit a világ jobbulásához, és sajnos az irodai munkák fele ilyen, márpedig az én önéletrajzom főleg ebben izmos.

Az ügynökség, aki ide kiköldött, egy teljes munkaidős rendes állást is intéz nekem éppen, ha minden jól megy, a Honvédelmi minisztériumhoz, épp csak egy speckó ellenőrzésre várnak a bűnügyi hátteremmel kapcsolatban, de az az igazság, hogy én nem akarok már semmi mást, csak ezt az alapítványosat, szóval szurkoljatok hogy nagyon nagyon megtettszek nekik.

(ha nem tudnak rendesen felvenni, és nekemegy másik munkát kell elvállalnom, akkor is az a tervem, hogy maradok önkéntesnek ha belefér és nekik is jó. Nagyon izgatott vagyok)


Ennyi.

Ja, megy egy brisztoli kép, a hétvégén idegenvezettünk