Q

Na, befejeztem az 1Q84-et.
A lány, aki ajánlotta, tegnap szült, a legjobbakat kívánom neki.

Az 1Q84. Először is, hosszú. Nagyon, nagyon hosszú könyv. 8oo  oldalt felülről simogatja. Másodszor, lassú. nagyon lassú. A cselekmény iszonyú lassan bontakozik ki.
Harmadszor, Murakami egy zseni. Nem volt olyan alkalom hogy ne egy megkönnyebbült sóhajjal nyitottam volna ki a könyvet, azonnal beszippant.
Azokat a könyveket nem szeretem különösebben, ahol  a történet több szálon fut. Beleélem magam az egyikbe, majd a legváratlanabb pillanatban át kell hangolódni a másikra. Ez a könyv Tengo és Aomame története, de a két sztori közti váltás egyáltalán nem zavaró, a történet, ahogy a két szereplő is, spirálisan halad, egyre közelebb egymáshoz.

Van benne egy ilyen kis párhuzamos univerzum műsor is, az elmúlt két hétben rengeteget gondolkodtam ezen, emiatt.

Például azon, tegyük fel vannak egymástól kicsit eltérő, végtelen számú párhuzamos univerzumok, akkor előfordulhat, hogy az egyikben abszolut ateista vagyok (és gonosz is) a másikban pedig mélyen hívő keresztény (és jó is). Szóval ebben a gondolatmenetben Isten abszolut létezik, az ateista olvasóimat megkérném, hogy ha képesek a párhuzamos univerzumokat elképzelni, akkor ugyan nyújtóztassák már ki az agyukat még egy centivel.
Szóval mivel Isten mindenek felett való, és egy, ezért az össze univerzumot szemmel tartja.Ha mindkét síkon meghalok, akkor vajon hova kerülök? A mennybe, vagy a pokolba? Vajon van minden univerzumnak saját mennyországja és pokolja? Vagy csak egy van, de akkor mi alapján jutok a végső nyughelyre?

Ezt a könyvet azért inkább gyakorlott olvasóknak, olvasni szeretőknek ajánlom.

Amúgy bevallom, az olvasással kapcsolatban abszolut sznob vagyok voltam, és néha nyíltan, többnyire leplezetten lenéztem azokat akik nem olvasnak.
Ez rossz, és buta, bocsánatot kérek mindenkitől. Egyáltalán nincs igazam, amikor arra gondolok, hogy olvasás nélkül nem lehet elég szellemi muníciót összegyűjteni, van akinek ez máshogy természetes, (és a diszleksziásokkal szemben is szemét lennék. )
Másrészt pedig, én ugyanolyan egysíkú vagyok, soha nem nézek egy filmet, egy sorozatot sem, pedig ez ugyanúgy a kultúra része, szóval megfogadtam, hogy ezentúl megnézek hetente egy filmet.