A legérdekesebbnek ezeket a fehér szétnyitósokat találtam.
Rengeteg méretben vannak, egész nagyok, meg akkorák hogy egy autó már el se férne rajta (figyelitek amúgy hogy alig vannak autók? utáljuk az autókat. nincs olyan városkép amit ne tudnának tönkretenni, öröm volt Amszterdamban fotózni)
Ez annyira kis cukker volt, volt egy alkalom amikor úgy keveredtünk oda, hogy nem is volt senki a környéken, azok aztán csak az elvarázsolt pillanatok.
A hidak romantikusak is.
Sőt.
Mindketten keressük az alkalmas helyeket a fényképezésre, azért az élet könnyebb így, hogy már engem is érdekel ez a játék, régen szétuntam az agyam amíg wmre vártam hogy az ötezredik rozsdás rothadó izéről megcsinálja a perfekt képet.
Ami még szintén különleges volt, az hogy a csatornák keresztezik egymást. Mint máshol az utak. A keskenyebbek csak egy iksz, a szélesebbeknék meg megnyílik a tér. A városnak ezer arca van.
Mondtam már hogy az én fiúm szmében még mindig ott a modzsó?
Bele is kell pirulni
A kedves olvasókért amúgy mindent, így készült a hídalagút nektek kedveskéim
Szóval igen, a vizek. odavagyok a vizekért, ha a világon minden városban lennének csatornák, akkor a világon mindenki szeretne mindenkit.
Béke, és nyugalom.
2 megjegyzés:
Klassz volt. Kosz
en kosz - aklu.
Megjegyzés küldése