Nagyon, nagyon durván megérte egy hónapig minden hétvégén túlórázni, és bár nem kéne, de így a legpöpecebb, hogy egyik pillanatról a másikra el is tapsizzuk. Jobb helye is lenne az árának, és valószínűleg egyszerűbb is elég lett volna, de íme az első kép amit a vidivadiúj szipcsiri-szupper csillivilli Canon sx220 masinámmal készítettem.

Annyira de annyira de annyira jó. wm csak ilyen mellékesen mondta a délután, hogy láttam egy jónak tűnő kamerát, hmm hmhm kell hhm megvegyem?  Ugrabugrálva örvendeztem mikor megláttam a színeit. És bizony mondom barátaim amikor a színeiről beszélek akkor nem a külsejére gondolok mint fél évvel ezelőttig, felnőnek a gyerekek.