SS Green Britain

Az volt, hogy az SS Great Britain üveg-vízfelszínét valami performanszié alkalmából feltöltötték zöld citromzselével és csinaltak neki egy ilyen kis kétnapos kiállítást.

Mikor kicsi voltam, és a tesóimmal kelett egy szobában aludnom, sokat ábrándoztam mindenféle gunyeszekről amik csak az enyémek voltak. A legdédelgetettebb álmom az egy nagy zöld zseléscukor volt (az a kis kupola alakú cukros külsejű). A nagy alatt itt óriásit értek. Akkorát, hogy az ábrándozásaimban egy kis folyosót rágtam bele, ami egy nagyobb szobába vezetett. A bútorzat szintén  úgy volt belerágva, tökéletes rugózású volt benne az ágy. Voltak bele légzőnyílások rágva, és a fény gyönyörűen szűrődött befele. * 

Gondolom így már méginkább érhető, nekünk ott a helyünk.
Kábé két perc után rájüttünk, hogy ez mégsem akkora szám, messze nem elég a zselatin Körbejártunk csináltunk egy-két képet. De  zselatin. az bizony kevés volt. A bejáratnál lelkünkre kötötték, hogy hét órára jöjjünk vissza ide és ide,  mert majd a Művész mesél a Műről. Juj de klassz lesz. höhö. Mi úgy döntöttünk, hogy ha hétre mindenki lemegy meghallgatni az okosságokat, akkor most az egész naaaaagy hajó a miénk lesz. Fel-alá idétlenkedtünk, megtaláltuk a Művész beszédének a végére tartogatott, vendégeknek szánt hatalmas tálca étkezési zselatint, egy darab ( a Művészt és az egész performansziét hozzánk hasonlóan tisztelő) őrnénivel, aki megengedte hogy sutyiba beleegyek.
Utána felszöktünk az elsőtiszti kabinba és volt kis szodomagomorra is. Csak nem vagyunk olyan öregek no.


Később kebabot zabáltunk, kézakézben andalogtunk. Nem lenne rossz, ha negyven év múlva is ilyen lenne az élet.

* van egy elméletem, hogy vannak akik kábítószerélvezőnek születnek, és vannak akik nem. Az első csoportba tartozók  bármilyen kemikáliával való találkozás nélkül is remekül végigszórakozzák az életüket, az utóbbiak, szanaszéjjel szerezve sem értik meg ezt az ábrándot sohasem