A kiscsaládunk új tagja. Majd lesz még róla egy csomó kép. olyan izgatott vagyok hogy teljesen nyugodtnak tűnök. alig várom hogy tekerhessem.
***
hhhő az alant emlegetni fogol dilemma elkezdte olvasni a blogot, nincsen szükség arra hogy ez tovább bonyolódjon, szóval kétezertizenkettőből ideröppent a bejegyzés.
Amúgy meg dilemmám van, a kérdés pedig az, lesz e a kutyából szalonna?
Van ez az ismerősöm, akit, amikor még ismertem, nem tartottam egyenes embernek, egyáltalán. Lehúzós számító törleszkedős. Ismerek egy pár ilyet. Az a vicces hogy mind rendelkezik egy erős artisztik vénával, és mindegyik borzasztó szimpatikus az embereknek elsőre. Anyagiasak, és ezt a tulajdonságukat tagadnák le először.
A barátságunk annó nem ért szép véget, én úgy éltem meg - nem emlékszem már pontosan-, hogy már nem volt rám szüksége, de biztos ami biztos úgy dobott ki, hogy még csinálhasson belőle mártírműsort - magának ugyan, mert az erkölcsi győzelmet a munkályából adódóan normális értékrenddel bírók előtt nem kaphatta meg.
Gondolom lejön, hogy nem tört meg külnösebben a hiánya. (nem az első volt, viszont az -érdekes módon- utolsó)
Aztán mostanában betalált egy közösségi média felületen, hogy jön ki, ebbe a városba, hellósziaszevasz. Természetesen kedves vagyok és segítőkész, baszki hát ilyen a természetem. De barátkozni akar, és ez megrémít. A munkát, amit elvileg végezni fog, tisztelem nagyon, és ennek alapján úgy gondolom akár változhatott is jó irányba. Viszont barátkozni meg nem akarok, mert úgy gondolom, hogy az, ami ő volt (meg azok az emberek akik így gondolkodnak élnek) nem érdemel meg engem (meg azokat az embereket akik úgy gondolkodnak meg élnek mint én) Nem merném neki bemutatni a barátaimat ismerőseimet, mert ez a fajta csak elvesz, mert azt hiszi hogy megérdemli.
Viszont ha meg "megjavult", akkor alapvetően egy értelmes, színes, nyitott gondolkodású ismerősre lelhetnék benne, mert alapvetően nem hülye, meg nem unalmas.
És itt jön a kezdőkérdés, a kutya szalonna dilemma.
Mert szerintem aki gonosznak született, az gonosz marad, aki jónak, az jóként hal meg.
Persze lehet valaki félreértett, megbántott, rossz beidegződésekkel élő, és azért viselkedik gonoszul, ebben az esetben elképzelhető a változás. Viszont amíg ezekről nem tudok, addig az aki gonoszul viselkedett velem azt én alapból gonosznak tartom. Aztán lehet valaki rossz természetű vagy buta is, és azért viselkedik gonosznak látszóan, de a szíve mélyén nem az. Az ilyeneket kerülni sajnálni, esetleg oktatni.
De az igazi gonosz annak született, és úgy hal meg, szerintem ez pont annyira genetikus mint a buzulás.
Vajon tévedek?
Tudom hogy a keresztény olvasóim szerint igen, de a megtéréshez is kell a jóra való hajlam.
Szóval szerintem ez a lány gonosz, még nem tudom hogy zsigerileg volt-e az, és ha nem vajon "megjavult-e" az utóbbi 5 évben.
Meglátjuk. Csak olyan nehéz a távolságtartó viselkedés, nem nekem van kitalálva. én nem tudok úgy csinálni mintha. Ugyanakkor biztonsági játékos lettem, nem bándzsizsámpingolok, nem barátkozok kérdéses figurákkal, ez van, nem szívesen hagyom el a komfortzónám.
Ehh
-wm szerint a gonoszság nem genetikus, de ezt nem lehet bizonyítani sem.
16 megjegyzés:
aklü, az emberek alapvetően nem változnak...
ugye? nekem is ez a tapasztalatom, akkor maradok az óvatosság mellett.
A gonoszságban hinni beszűkült gondolkodásmódra vall. Ami azért érdekes, mert tapasztalataim szerint te nem vagy beszűkült.
Ui: Olyan rossz, hogy a hozzászólásommal mindenig az orrom alá dörgölöd, hogy nem vagyok robot.
mamzi, fiatalon az ember még mindig mindenkinek ad egy esélyt, hogy ne mondják rá, beszűkült.
amikor megnő, akkor rájön, az emberek többsége nem érdemli meg, amit magából ad neki. főleg nem másodszorra.
tapasztalataim szerint ezt viszont már te is tudod.
:)
szerintem pedig bizony, hogy változik az ember (számtalan nagy pálfordulásnak voltam tanúja, én magam is átestem egyen) - csak baromi egyszerű hangoztatni, hogy soha senki nem változik. titkon én azt gondolom, hogy a kényelem vezérli az embert ezekhez a klisékhez, hiszen ettől aztán neki sem kell soha változni, változtatni.
a gonoszságban én sem nagyon hiszek, bár bizonyos fejsérülések okozhatnak gonoszságot eredményező viselkedést;)
a magyar egy csodálatos nyelv:
"kutyából nem lesz szalonna"
"rablóból lesz a legjobb pandúr"
szerintem bízz a változásban, de tartsd szárazon a kétségeidet. már ha érted, mire gondolok.
Okés. Akkor nagyobb arányban nem hisztek az eredendő gonoszságban.
Én is szeretném ezt hinni.
De szűklátókörüság ide vagy oda, szerintem vannak eredendően szar arcok, akik azok is maradnak.
És igen van változás, természetesen hogy van, láttunk is ilyet, hormonális, vagy elolvasta oshót, megjött az esze, satöbbi.
De olyan mérvű változás mind mondjuk a buzis hasonlat? Valószínű?
Aztán ha valaki abszolut hallással született akkor természetes módon elveszítheti azt?
És ha mindezekkel együtt születtél, akkor a sötét/világos oldalra miért ne születhettél volna? Azokat is kordában lehet tartani, én is megtanultam zongorázni, pedig nem voltam kiemelkedőbben muzikális mint az átlag.
Vagy próbálhatnék lopni, nem menne, mert nem.
És igen, a magyar nyelv nagyon kis játékos. picsábamá :)
"láttunk is ilyet, hormonális, vagy elolvasta oshót, megjött az esze, satöbbi."
ne gúnyold a változást, a fenti példák képzelt/remélt változásokra vonatkoznak általában.
LÉTEZIK igazi változás, nem kell hozzá semmi különösebb, elég pl ha az ember öregszik (na meg ha tényleg akar változtatni magán).
ha viszont ekkora dilemmában vagy valakivel kapcsolatban, akkor szerintem semmi értelme vele barátkozni, semmi értelme azon gondolkodni, hogy megváltozhatott-e, úgysem fogod soha igazán szeretni és mindig gyanakodni fogsz.
szerintem óvatosan barátkozni hiteltelen, meg egy csomó energia is, amit az óvatosságra kell pazarolnod.
Természetesen hiszek a változásban. DE csak egy bizonyos szintig.
Ha képzelt meg remélt a változás, akkor néha nem is árt gúnyolni. Mert akár lehet tettetett is, és a gúny az eléggé jó indikátor. Meg segíthet abban is hogy valaki ne essen át a túloldalra.
Az IGAZI változás meg sokszor csak tanulás/tapasztalás eredménye, a lopás hasonlatnál maradva, megtanulja, hogy lopni nem szabad, nem illik esetleg azt is hogy veszélyes, mert ha rajtakapják büntetik, de belül akkor sem zavarná ha valakitől valamit el kell vennie. Szóval mégsem IGAZIigazi.
-
egy csomót gondolkodtam most, és megengedem: lehet változás zsigeri is. De ezt csak úgy tudom elképzelni, hogy az alapcsomag amivel kibújik az illető az kőből van, a neveltetés tömörfa, ami utána jön az például agyag, vagy mittomén mi, gyengébb mint a fa, és aztán mindet odaadják egy szobrásznak, akinek egy szerszáma van. van esély hogy a követ is megfaragja, de csekély. Remélem átjön hogy mire gondolok, nincs erőm ezt most tisztábban megfogalmazni
---
Ami pedig a barátkozás részét illeti, ez is érdekes. Mert ez meg az én természetem, hogy simán adnék a lánynak második harmadik esélyt is, könnyen meg tudnám szeretni újból, nemegyszer estem már ebbe a hibába. Most pedig az agyam próbál védekezni az ellen, hogy én meg szerintem jónak születtem, és jelen szituációban ez nagy eséllyel csak bajba sodorhat. Az energiaveszteség csak a saját lényem ellen való kapálózás miatt lenne.
hogy ismerősebb legyen a fülünknek: pontosan így működik, amikor megbocsátunk a férfiaknak. elhisszük, hogy más lesz.
nem lesz más.
majdnem pontosan ugyanaz lesz, majdnem pontosan ugyanolyan fájdalommal.
és ezt a korom mondatja velem, nem a pesszimizmus.
Sheila G.
Légy szíves ne ostobázz le, még akkor se, ha ilyen kedvesen teszed.
Vegyük át akkor ezt a gonoszság témát.
Az ember általában azt tartja gonosznak, amit nem ért. Gonosz a kannibál, gonosz az alien, gonosz az adócsaló. Ha közelebbről vizsgáljuk, akkor viszont ezek mögött teljesen ártatlan motivációkat találunk, például: szeretethiány, fajfenntartási ösztön, életösztön. Ettől még nem állítom, hogy a kannibalizmus, a földlakók pusztítása vagy az adócsalás szép dolog, mert nem az. Megenni egy embert, megölni egy embert, megkárosítani egy embert bűn. Emiatt pedig természetesen el lehet valakit ítélni, és lehet úgy dönteni, hogy nem akarsz vele barátkozni.
De azt mondani, hogy gonosz, inkább szellemi igénytelenséget, vagy fantáziátlanságot jelez.
Természetesen ha téged evett, ölt, vagy károsított meg, akkor nem várható el a higgadt értékítélet, és ebben az esetben valóban egy szemét bunkó gonosz köcsög.
Egyébként nyilvánvalóan nem kell állandóan törekedni a gonoszság megmagyarázására, de ha általánosságban beszélünk róla, akkor nem árt figyelmesebbnek lenni. Ráadásul idővel valóban rutint szerzünk ebben. Elég kijárni az általános iskolát, és nem lepődünk meg azon, hogy Orbán Viktor miért viselkedik úgy, ahogyan. (Napóleonra meg Sztálinra célzok.)
Persze megbocsátható, ha valakit félrevezet a gonoszság. Az értelmetlen gonoszság nagyon félelmetes. De szerencsére nem létezik.
szuper járgányról jó lenne egy totál is!
nem akarok vitatkozni (nem is érek rá egyébként), tégy belátásod szerint, még csak egy valami ütötte meg a fülemet/szememet: a jó és a rossz népmesei különválasztása. hogy van a jó ember, meg a rossz ember. hát nemár. van az ember, mindenféle tulajdonságokkal, jóval, rosszal. igen, van akiből több rossz jön, mint jó (bár sok kifejezetten rossz tulajdonságot sokan jónak képzelnek, ilyen pl a büszkeség), de szerintem nagyon veszélyes ezeket "egységként" kezelni.
oké, értem én, hogy jóság alatt inkább a jóindulatra gondolsz, de én úgy képzelem, hogy tudatlan emberből van sok, nem rosszindulatúból.
annyi minden eszembe jutott.
igen, ez a legnagyobb baj, hogy annyi minden eszembe jut, és valóban nincs egy konkrét igazság erre.
De pölö szerintem hitler vagy viktor, nem zsigeri honszságból teszi amit tesz, hanem hisz hogy ez jóra vezet.
Viszont van akit csak simán szórakoztat más szenvedése. . és lehet hogy a nagymamájához például nagyon jó, és az is lehet hogy nem keresi az alkalmat a kártevésre, de ha kap akkor használja.
Az élete elejétől a végéig. mert ilyen a természete.
Mert van aki átbasz és van akit átbasznak. Mindig. Talán a gonosz szó használata nem oké (de akkor mire használjuk?), de a népmesei elválasztás szerintem teljesen jogos, az egyénre talán nem ráhúzható, de általánosítani - úgy érzem- ér. Vannak szar emberek meg vannak jók. Ez mindig is így volt mindig is így lesz.
Hoppá kompromisszumot kötöttem, most már nem gonoszt mondok, hanem szart. Lássuk be ez könnyebb lenne személyesen, mert így kurva nehéz árnyalni a képet, azért ez nem az a téma hogy ki hány cukorral issza a kávét.
igen, én is pont arra gondoltam, hogy személyesen kéne ezt, csak sajnos nem lehet...
Megjegyzés küldése