Negyedik napja van nagyon durva tejköd folyamatosan, estére szakadozik fel csak egy picit, szerintem gyönyörű.

Amúgy a hangulatom is ködös, munkahelyi gondjaim vannak. Szóval az van, hogy megkaptam a magam adagját a csúfolódásból annak idején, felnőttektől, gyerekektől, szar. Nagyon szar. Főleg, ha nincs aki megvédjen. Engem már nem csúfol senki, lepereg, meg veszélyes is, ennek ellenére kurvaszarul tűröm azt is, ha a környezetemben valakivel ezt tolják.
Márpedig most ez van, az egyik őskövület kollegát szívatja -egyébként évek óta három másik őskövület kollega. Az áldozat szerencsétlen, magányos, harmincas férfi, hóbortos, és nagyon fárasztó. mondják, hogy kihívja maga ellen a sorsot, tényleg iszonyú könnyű préda. Persze halálbapicsába alázni, gyötörni, pont annyira jogos ezért, mint a miniszoknyás nőt megerőszakolni.(durva epilepsziára gyógyszert szed, ezért mindig picit belőttnek is tűnik)
A csúfolódók, amúgy igazi féreg banda, szót se érdemelnek, de azért: magát királykisasszonynak képzelő harmincas szlovák nagyképű akaratos (csinos) picsa (a lelke rohadtsága a szemében ül, ezért még dugásra se kell senkinek - főleg nem a gazdag angol jóképű üzletembereknek akikre vár), az agresszív gangszta szomáliai hódolója (aki ismeri a fajzatot/élt-él angliában tudja micsoda féreg tud ez lenni, meg az indiai udvarhölgy. mindhárom immigráns, a srác angol.

Mostanában nagyon durván rákezdték, okádok tőle.
A srác, ma a sírás határán panaszolta nekem, hogy fél bejönni, hogy évek óta minden nap kap valami beszólást.

Én új vagyok. van mögöttem is tábor, de akkor is új.Eddig csak enyhén oltogattam az öregeket, de ezt így nem veszi be a gyomrom. Éveket töltöttem azzal, hogy fogalmazgattam magamban a helyes válaszokat, amikel mégis győztem volna, amikkel kijöhettem volna a szituácikókból győztesen is, nem csak széles hamis mosollyal, ami mögött egy hajszállal már sírás remeg. Már nem csúfol senki, nincs rá szükség, de az önbizalom, és a gyakorlat teszi a mestert, a folyamatos visszaugatások mantrázása második levegővétellé válhat, csípőből tüzelek ha kell, és gusztustalanul alattomos tudok lenni adott esetben. Ezt könnyen megzabolázom, de a szituáció kezd lassan túlnőni az önkntrollomon. mert tökmindegy hogy ki az áldozat.

Ehh ezeken agyalok, és azon mlyen taktikával adagoljam ezt a főnök felé, ami megint egy msáik sztori, majd legközelebb. de holnap műsor lesz, az tuti.