2012. március 16., péntek

Éden hotel

Szóval úgy volt, hogy kábé kettőig nem bírtam elaludni, járt az agyam, forgolódtam csűrtemcsavartam, tervezgettem. Olyan éjfél körül kiviharzottam a számítógép elé, és letöröltem a csajt a fészbuk barátaim közül, ez kábé nyílt támadás, mert tudom hogy figyelemmel kíséri a napi képek sorozatomat (meg amúgy is). Most pedig idegenként csak a csúfolódásellenes kiáltványaimat láthatja, a legfrissebb, tegnapi, név nélkül de elég konkrétan rá utal.

Még a ruhatáramat is nagy gonddal válogattam össze. (Amióta itt dolgozok, kettőször voltam nadrágban kizárólag szoknyát hordok) Tornacipő barna, szakadt, varrott kordnadrág, meg wm fekete pólója, NOSTROMO felirattal, mert ha valakit azért csúfolnak hogy hajléktalanul öltözködik, akkor(magamhoz képest) én is hajléktalanul fogok felöltözni.

Az azonnal feltűnt, hogy a csaj megkapta az "üzenetet". Nem volt köszönés, annál inkább méregetés az öltözékkel kapcsolatban, azért mindenki felhúzta a szemöldökét. Mondjuk a legnagyobb döbbenet a csúfolt srác arcán volt, neki tátva maradt a szája (ha igazán a kedvére akartam volna tenni, wm ledzeppelines pólóját választom, de azért húzzunk már meg egy vonalat)

Aztán az első adandó alkalommal félrehívtam a főnököt egy kis csetre.

(A főnököm Dzsémsz, házipoén, hogy szerelmes vagyok belé, mert iszonyúan egyenes, normális, szerény, csendes, klassz ember. Pár hete már kiraktam elé a csúfolódás-témát eléggé keményen. Jelezte, hogy érti vette, de nem volt semmi olyan reakció amiből arra következtethettem volna, hogy egyetért, vagy tesz valamit az ügy érdekében, ami kissé kiábrándító is volt. A barátnőimet is megkértem hogy kommenteljenek-őket is ugyanennyire zavarja, de én vagyok a leghangosabb, és a legbátrabb elkezdeni- de az eredmény náluk is hasonló volt. Szóval ezért egy picit rizikósnak éreztem a második menetet)

Ma azzal indítottam hogy undorító gusztustalan nem veszek részt benne, több mint csúfolódás, okádék, mit akar tenni az ügy érdekében, engem is csúfoltak, fél bejönni, depresszív állapotjelentések a fészbukján ésatöbbi, én is majdnem sírtam.
Erre négyszemközt olyat tolt, hogy teljesen sokkot kaptam,( mert kínosan ügyel arra, hogy senkit ne vonjon bele a főnöki tevékenységbe túlságosan, nagyon egészséges távolságot tart, zéró érzelemnyilvánítással.)
Látja tudja, ne higyjem, hogy nem tett semmit, az elmúlt héten végig ezzel foglalkozott, mert hivatalosan akarja intézni, a legtetejéig elvitte, és pont mára tervezett mítinget, és meg akar nyugtatni, hogy mocskos lesz. Ha kell akkor a legértékesebb dolgozóját is kirúgja, de ezt a viselkedést nem tűri. Ha tehetné egyenként csapna szét köztük, de először csoportos figyelmeztetés kell, és ne aggódjak, kuss lesz innen. Még olyat is mondott, hogy mennyire gusztustalan hogy a csúfolódók között családosok is vann, hát milyen gyereket nevelnek ezek, ésígytovább. Annyit tudtam kábé mondani, hogy örülök, hogy akkor mégsem kell innentől a fiúm cuccaiban járnom, nevetett.

Még mosolyogni sem tudtam mikor kijöttem, annyira meg voltam rökönyödve. Hogy ez ilyen jól alakul.
Kábé fél óra múlva, mítingre fel, senki nem sejtette miről lesz szó, nekem a torkomban dobogott a szívem. A konferenciaterem ajtajában a csaj beslisszolt előttem, majd jól érzékelhetően becsukta előttem az ajtót, jelzésként, nagy gúnyos mosollyal, hát nem gyönyörű?
Mindegy, mind bent vagyunk, Dzsémsz semmitmondó hangon enyhe mosollyal üdvözöl minket, mint minden átlagos értekezleten,mosollyal, mindenki kicsit előrehajol, mert általában idegesítően halk,
...lassan itt a negyedév vége,lassan majd elkezdjük a személyes értékeléseket viszont a mai míting nem erről fog szólni sajnos (itt mindenkinek kioszt egy kétoldalnyi tájékoztató anyagot). Hátatfordít nekünk, mint a filmekben, néz ki az ablakon, elkezdi halkan, hogy gusztustalan, és felkavaró ami itt folyik, visszafordul, és kábé három percen keresztül megállás nélkül "higgadtan ordítva", (azaz a normál beszédhangerőnél picit hangosabban, de mivel mindig nagyon csendes, ez mindenkinek ordításnak érződik) káromkodásokkal fűszerezve, de név nelkül elhordja az egész társaságot -akinek nem inge nem veszi magára alapon - mindennek, kirúgással fenyegetőzve, következményeket sorolva, törvényeket citálva, még egy mukkot hallok, akkor repültök az én főnökségem alatt nincs ilyen ...mindezt olyan stílusban, hogy utána minden mondatot meg kellett beszélni a barátaimmal annyira kurva jó volt.
A végén annyit mondott, hogy nem érdekli, ha bárkinek is lennének kérdései, ennek a témának ő rak pontot a végére kuss van, lehet vissza menni dolgozni. Gyönyörű volt, gyönyörű. Sokkoló, mindenkinek.
Persze a társaság azonnal elkezdett pusmogni, hogy jon jon (ez a srác) és akkor én itt eléggé konkretizáltam, hogy nem a jon, hanem én.

A sötét oldalon egész nap halotti csönd, csak pusmogások, nézések, a jók pedig vidáman mosolyogva, sztorizgatva, a szokásos kellemes tempóban dolgozgatnak tovább, gyönyörű péntek volt. Plusz az ügynek megszereztem egy másik régi arcot is, ő kimaradt a csúfolódásokból mindig, de összeszokottság miatt oda barátkozik, kérdeztem tőle, mit gondol, a felnőtt emberek mitől lesznek öngyilkosok, meg hasonlókat, de ezt már inkább el sem mesélem.

örülök. dzsémsszel nem beszéltem, szerettem volna, de nyalni nem akarok, pedig elmondanám neki
hogy ,ha ilyen tanáraim lettek volna akkor kicsit elviselhetőbb lett volna a tínédzserkorom.

örülök. jonnal nem tudtam beszélni, de egyszer egymásra néztünk, a nap vége felé. Teliszájjal vigyorgott, nagy szemekkel,rég láttam ilyennek, aztán elkomolyodott, és a mutatóujjával megbillentette a láthatatlan kalapját felém. hát mekkora királyság ez már.

szóval ennek a történetnek mesébe illő vége lett

a mai kép pedig, mivel egész nap kicsit ellenripley-nek éreztem magam:





6 megjegyzés:

Névtelen írta...

büszke vagyok rád!

dögakirégenírtmostolvas

... írta...

csúcs vagy, Évi!

Névtelen írta...

Ez nagyon klassz akció volt, gratula! J.

lucita írta...

majdnem kiugrott a szívem a helyéről. esküszöm, azt hittem, hogy mégsem csinált semmit. (tudom, ez olyan magyar, ebből indulok ki) de olyan jó, hogy mégis. hogy azt csinálta, amit mondott.
fú.

aklübisz írta...

:) köszike lányok.

ja rizikós volt, de kurva jó lett, mindenkinek melegen szívből kívánok egy ilyen érzést, elég faint győzelem volt,
( és megnyugtatásképp, nem magyaros a főnöki beleszarás, a sztárbákszban a vége fele én konkrét nemizaklatást láttam elsimítani/bagatellizálni,főnökség által szóval asszem ez esetben én vagyok iszonyatosan szerencsés a menedzsmentttel itt egyelőre)

Névtelen írta...

Ezt mennyire jo volt olvasni! Kiraly vagy.