a dzsípíeszt.
ámde most! iszonyatosan fináncos kommunikációs eszközeinkre lehet műholdas helymeghatározó rendszereket letölteni, szóval irány a természet,
geocaching.
aki nem ismerné a játékot, ez arról szól, hogy egy jótétlélekelrejt egy dobozkát valami szép, érdekes, meghatározó helyre, ad hozzá koordinátákat te pedig mész és megkeresed. ha még jótétlélekebb, akkor csak valami rejtvényt ad meg, ami elvezet egy másik ilyen rejtvényhez, ami elvezet a kincshez.
(játszottam ilyet régen, a tesóimmal, az elásott titokzatos kincs térképeket a padláson gyűjtött porral antikoltam, meg a konyhából lopott gyufával égettem körbe a széleket, minden üzenet egy másik és másik helyre vezetett, az egész házat meg kertet körbe kellett járniuk, hogy a végén kiássanak egy -amúgy nagyon szép, máig emlékszem rá- fémszelencét, amit kincs gyanánt megtöltöttem nyuszikakival)
de ebben a dobozkában nem nyuszibogyó van, hanem papír ceruza, hogy jelezhesd itt jártál, illetve ajándék is esetleg, ha elfér.
ma gyönyörűen sütött a nap szóval elindultunk. az elsőt nem találtuk, de az még városias környezet volt, szóval nem is bántuk. a második a közeli parkban volt, ami már a zord természet előszobája, itt rengeteg időt elmolyoltunk, ezt se találtuk.
friss levegő ide, ragyogó napsütés oda, kezdett az egésztől elmenni a kedvünk.
hiába olvasgattuk a tippeket amik közelebb vinnének a megoldáshoz, de nem tudtuk kiókumlálni, ott is hagytuk az egészet
a harmadik a régi vasúti hídnál volt, talán emlékeztek rá régebbi bejegyzésekből, ha nem az se baj, a hely behatározható volt, de nem állt még rá a szemünk, fogalmunk sem volt mit keressünk. és hiába mondja a kütyü, hogy tíz méteren belül, egy méteren belül, ha egy kindertojásdobozkányi szelencét keresel egy gyaloghídon, meg az alatta levő dzsundzsásban.
végül wm találta meg, de nem árulta el, hagyta hogy keressem, akkora volt az öröm, amikor a vaskorlátdarabnak tűnő tárgyat leszedtem az igazi vaskorlátról, csak oda volt mágnesezve, a dobozban pedig ceruzacsonk és lista.
összevisszapusziltam wmet, akinek szintén megjött a jókedve, az elő sikerélménytől. szerelem napsütés kincsvadászat
a következő azon a bicajúton van, amerre wm futott, emlékeztek amikor egyszer levideóztam kocogni? tavaly ősszel valamikor. na arra.
hát ez iszonyú nehéz volt. elvileg ez nem egy eksztrém kicsi doboz, mint az előző, hanem egy rendes kisméretű fekete tupperware a leírás szerint. a folyópart, rálátás alulról a függőhídra, egy útelágazás és negyven különféle aljnövényzetösszetevő, amit a saras erdőszélen át kell fésülni.
lecsúszkáltunk a folyópartra, meg vissza, be az erdőbe, nagy kőkerítésekre másztunk, köveket emelgettük, mélyedésekbe kukkoltunk, fűcsomókat hajlítgattunk félre, sehol.
ezerszer újraindítottuk a szerkezetet, elolvastuk az összes hozzászólást, de persze senki nem árulja el magát, ez is kezdett reménytelen lenni, tű a szénakazalban.
wmben továbbra is benne volt a kopóösztön, egészen eltávolodott tőlem, de én igazság szerint keztem beletojni az egészbe, pedig hivatalosan ez az én bulim volt,
aztán észrevettem egy vörösbegyet, ami egészen lekötötte a figyelmemet, mert az egyik kommentben valaki mondta, hogy láttak vörösbegyet mikor megtalálták.
szóval wm kicsit távolabb kotorászott az avarban, én meg megpróbáltam egy jó fotót készíteni a madárkáról, és közben füttyögtem neki, hogy madárka, madárka, muti meg a kincset.
a madár beljebb ugrált a bokorba, de nem félve, én átmentem a bokor túloldalára,bekukucskáltam alá, és a szívem majd kiugrott a helyéről, a vörösbegy konkrétan a dobozon ült.
annyira de annyira megörültem, hogy csak na, füttyögtem, meg kiabáltam wmnek, jöjjön.
ilyenkor aztán vigyázva kell a dobozt elővenni ne lássák meg a muglik.
a dobozban volt füzet-radír-ceruza-hegyező, ajándék kincsnek pedig illatos radír, nyomdák, gumibéka, meg egy utazótárgy, amit máshova kell lerakni hogy más is megtalálhassa máshol, TravelBug, egy porsekisautó. aláírtuk, elvettem a gumibékát, és otthagytam egy pár fülbevalót. nagyon izfalmas volt.
nagyon boldogok voltunk, vannak képek is.
madárka-madárka leszállott a kincsre:
aklüke csuklóig a kincsesládikóban, előtérben a lovak:
kincsvadászni jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése