2011. november 26., szombat

élekünksvirulunk

vannak új szemüvegjeim (egyet fizet kettőt kap, ezért a többesszám).  nem elég hogy kényelmesek, csinosak, vadiújak, nem pedig celluksszal vannak szanaszétreparálva, végra látom a képernyőt, és nem szédülök le a székről, ha háromszor többnél le-fel kell néznem. (ez mondjuk a munkában ezerszer fordul elő naponta, szóval elég kellemetlen volt.
látok végre, annyira nagyon örülök. és csinosak. és kényelmesek. és látok. tisztán, a képernyőt. látom. fejfájás nélül fogok látni mostantól munka nélkül, és ha minden jól megy, nem fog két percig tartani hogy a szemem hozzászokjon ahhoz hogy levettem őket.
jajdejó.

aztán.
holnapután aláírom a szerződést, ami azt jelenti, hogy az elkövetkező évekre van egy biztos, nyugdíjas, jól fizető állásom, kellemes kollegákkal szimpatikus főnökséggel, és olyan munkával ami ezért cserébe nem túl izgalmas és kreatív, de nem elviselhetetlen, és a munkaórák villámgyorsak egy kis magamnak felállított kihívással.
úgyanők hétfőn ingyen beraknak egy vakongépelős tanfolyásra.
ugyanők a fővárosba visznek karácsonyi vacsorára utazás hotel, kaja-pia fedezettel, és ezt figyeljétek!

négy olyan ruhám van, amiben el tudok menni a buliba, ezek közül hármat ezer éve vettem, de csak most férek beléjük. höhö.

a PirosCipő (tudod Luca) pedig mindennapos munkábajáró lett.

aztán volt olyan para, hogy nem jött meg, aztán nagynehezen mégis, és egy ezredmásodpercre csalódott lettem, amitől eléggé megijedtem.

wmnek akkora a bajsza mint egy cicának.
amúgy wm hasa telis tele van picike sebekkel, amikor észrevettem teljesen el voltam hűlve, mi ez?! aztán rájöttem, hogy a cica mikor felugrik mellé a kanapéra aludni, először mindig dagaszt a hasán egy kicsit, mélyen a szemébe nézve ordítva dorombolva, ez az ő kis rituáléjuk.

nincs más. unalmasan élünk. jó ez így

(ja új blog ajánló, oldalt a kajapiazongora-annak aki még nem ismerné- szétmelegíti a szívemet)

Nincsenek megjegyzések: