na, kezdjük a - szerintem- legkevésbé jól sikerültekkel
szerettem volna valahogy elkapni azt a bizonyos flapper-kinézetet, a hajam túl hosszú ahhoz hogy komoly karizom-görcsök nélkül hiteles legyen a frizu. pedig még marcell-hullámmal is próbálkoztam. két percig.
elvileg mindet fekete fehérre terveztük, de a szobánk színei túl menők, de ezeken már kezdek elfogadhatóan kinézni, három portré
ágyon cédáskodás:
ezek pedig már a fotózás vége felé készültek, mikor már mindkettőnk kedve elment az egésztől, mert a masina kis nézőkéjén nem volttak túl ígéretesek a képek, én spec reménykedtem, hogy ezzel a szettel mentek párat. (innen is csók annak a bokszos barátnőnek, akitől ajándékba kaptam)
hát ennyi volt, csókjaink.
3 megjegyzés:
A hetedik a tökéletes, és a korhű. Már-már azt hittem, a saját nagymamámat látom ifjan. :)
nagyon jók lettek! gratula
nekem az ágyon cédáskodás is bejön. :)
(veremid) - ez mókás.
Megjegyzés küldése