2011. május 10., kedd

szóval itt kérek térdenállva bocsánatot minden olyan barátnőmtől akik végighallgatták a tínédzserkori lávsztrorijaimat/nemlávsztorijaimat újra és újra és újra és újra és újra z összes saját farkába harapó ostoba unalmas kígyót, az összes fontosnak tűnő gyermeteg vívódást, az ákost,afülit,uramisten, a füliről mennyit rinyálhattam, és van olyan ezek közül aki tényleg még mindig a barátnőm, ómájgád, kérlek oldozzatok fel az én nagy vétkem alól.

Nincsenek megjegyzések: