szóval az úgy volt, hogy reggel fél ötkor amikor keltem még nagyon álmos voltam, mert előző este megnéztük a hellréjzert (ami a szekszes fotókon kívül amit a csajszi talál tolál fisifosi volt). felkaptam a bringásrucikat, amik mindig rondák büdösek izzadtak, bedobtam a táskába az eőző este gondosan kikészített csiniruhákat, betekertem. (fél óra masszív tekerés hajnalban, sötétben, hidegben hóban fagyban esőben szélben. mondjuk most olyan hátszélben hogy csuhaj, szóval nem panaszkodok)
beérek, csatakokban folyik rólam az izzadság, kiveszem a cuccokat a táskából irány mosakodni, átöltözni, kisékszer kissmink. kis melltartó otthonhagyva. sokkot kaptam. mert nekem nem ér össze. nem hiszem el, ilyen nincs, otthonhagyom a melltartómat, ómájgád. beletörődve bújok bele a fekete ingbe, amit lassan három éve vettem de sose hordtam. miért nem hordtam ezt a csinos fekete zsebesnagyombos felhajtott rövidujjú pamut inget eddig? hát azért, mert a gombok között öklömnyi rések tátonganak. és nem azért mert kicsi, hanem csak mert. aznap, mikor elfelejtem a melltartómat.oldalról konkrétan látni a csöcsömet. már ha eléggé lent van a fejed. mert odáig ér. röhögtem kínomban.
a réseket vastag iratkapcsokkal belülről összezártam (egész nap karcolászta a hasam) a székemet a legalacsonyabbra állítottam, és wm-et felhívtam hogy felülről a második fiók a halom tetejéről a kék. nem nem a virágos, és nem is a fehér, hanem a kék. mennyire jó ha a partnered ugyanabban az épületben dolgozik.
a baj csak az, hogy hetekkel ezelőtt kaptunk ketten nyolc sportszeletet, amiről ő azt hitte hogy kettő az övé és kettő az enyém, nincs több, ezeket én eldugtam a bugyik alá és kéthetente egy szeletet akartam neki adni, úgy hogy a sajátomat is, mert ő a szerelmem, és most más helyre kell dugnom, meg minden alkalommal el kell hitetnem, hogy ez az utolsó.
bózasztóó kellemetlen szituációó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése