2011. január 20., csütörtök

"vacsoracsata"

kívánós vagy valami különlegesre és finomra? rengeteg időd és türelmed van? nagyképűen dicsekedni akarsz a konyhai képességeiddel? szárad a szekrényedben egy csomag gesztenye november, egy csomag gesztenye december, és egy csomag gesztenye január eleje óta? ( ez utóbbi inkább rohad mert nem hálóban, hanem najlonzacsiban van) ha az összes kérdésre igennel válaszoltál, akkor kedves olvasóm ez a bejegyzés neked szól.

kérem fogadják szeretettel a gesztenyetortát álá aklü

kezdődik az egész azzal, hogy több mint egy évvel ezelőtt olvasunk egy cikket a kedvenc gasztroblogunkon (lásd oldalt) a gesztenyepüréről, akkor egy kis adag gesztenyéből eszméletlen finom pürét alkotunk, amit kiskanalakkal osztunk szét a kollegáinknak, akik alélnak jobbra, alélnak balra.

szóval most egy veterán flegmaságával indulunk harcba

elsőként egy éles késsel hasogasd be a gesztenyéket

készíts makrofotót róluk
illetve egy másikat az előző kajabejegyzésben már emített natúr vágódeszkán , fanyelű késsel - mintha nem a konyhaszekrény lapján vagdostad volna eddig, és csak a kép miatt vetted elő- persze vaku nélkül, mert úgy természetesebb, persze később kiderül, hogy emiatt homályos a kép, szóval hagyhattad volna az egészet a francba.

azután kapcsold be a vakut, majd önts egy kis vizet a gesztenye alá, és süsd ezer évig.
mikor szépen kinyíltak jöhet a leggenyább része az alkotásnak, a tisztogatás. ugye amikor halottaknapján nyolcat veszel a temető előtt háromszázé', akkor azt hipp-hopp bekapod, ezért fogalmad sincs arról, hogy minnél jobban kihűlt a cucc, annál nehezebben jön le a kis barna hártyája. persze én veterán vagyok, úgyhogy olyan gyorsan mozog a kezem tisztogatás közben, hogy azt le se lehet fényképezni:

most látom,mindig ez a fölső van rajtam mikor a nagy nyilvánosságnak főzök, ígérem legközelebb erre is odafigyelek. illetve ígérem azóta más a hajamat is befestettem, szóval szép vagyok.
szerencsére a családtagok - annak reményében hogy nem figyelek oda és tudnak pár szemet csenni- beállnak segíteni, bár a végére már így is a kőkemény héjakból kell kivakarni a fél szemeket, darabokban

mikor végre kész vagy a tisztítással készíts/készítess ezer képet a tiszta gesztenyékről. ha egyszer megtisztítasz egy ekkora mennyiséget, akkor rájössz miért kell róla ennyi fotót csinálni.
(meg meggyújtani egy csillagszórót, meg felfújni pár lufit)

szóval íme: kész cucc macskás alátéten:nagyon közelről:héjával:csak a héja művésziesen:illetve egy szörpösüvegen közvetített üzenet wmtől:
végre vége az unalmas résznek, fotómasina konyhába bekészít, fotók megtervezve, kezdődhet az igazi mulatság:
a gesztenyét egy fazékban annyi felevízfeletejjel felöntöd hogy eppcsak ellepje, hozzáadod egy fél vaníliarúd kivakart magjait plusz a rudat magát, és lassan elkezded főzni, és főzöd és főzöd
kimész lejátszol egy pár kört a hírózzal,
és egyszer csak észreveszed, hogy már a célegyenesben vagy.

ekkor egy kisebb lábosban szirupot kell készítened, valamennyi vízből, és ötszörannyi cukorból.
a cukor már buborékozzon, mikor eszedbe jut, hogy erről is kell fénykép, szóval hozzáadhasz még egy kis cukrot, hogy fain legyen a kép:


visszanézheted, jó lett, keverd el a lábos tartalmát, majd miközben valami frappáns bekezdésen morfondírozol, lassa vedd ki a kanalat a habzó sziruból, és nyald le.
sikíts
káromkodj
igyál vizet
káromkodj
csapkodj
ugrálj
káromkodj
nyomkodd a nyelved a szájpadlásodhoz, hogy kiderüljön hogy totálisan örökre leégettél minden ízlelőbimbót a nyelvedről, majd káromkodj.
veszítsd el az önbizalmad a recepttel kapcsolatban, szaladj ki a konyhából hogy lecsekkold hogy jól emlékszel-e receptre (nem)
majd térj vissza a konyhába hogy az a látvány fogadjon ami ennek a képnek az elkészülte előtt tizenöt másodperccel van:

reménytelenül és selypítve káromkodj kicsit még, majd döntsd el hogy majd megemlíted, hogy a bal felső sarokban látható fazékban nagyon finom csilisbab van, az jól sikerült. de tényleg. mondom. jó kicsit édes lett. de azért jó volt.

szűrd le a maradék tejet a gesztenyéről, és egy krumplinyomóval kezdd el szétdolgozni.
káromkodj megint vastagon, amikor rájössz hogy a három különböző gesztenyének három különböző a keménységi fokozata, ezért darabos lesz a püré. álld meg hogy nem dobod ki az egészet a kukába.
keverj bele egy kanál vajat, a szirupot, és egy pohár tejszínt, és más kész is vagy hipp hopp, de szard le az egészet már pont annyira, hogy az utóbbi kivételével minden fázisról elfelejts képet készíteni.

kóstold meg, hátha kell még bele valami, majd beletörődötten legyints, úgysem érzed az ízét, semminek sem.
adj minden családtagnak egy kis pohárkával, majd amikor rájössz, hogy ez valószínűleg elég jó cucc lett, dugd el a tálat. másnapig.

amikoris jöhet a tortakészítés. persze fotómasina nélkül, mert az egésztől elveszi a kedved az, hogy továbbra sem érzel ízeket, és reggel fájós nyelvvel ébredtél.
a darabos (de valószínűleg nagyon finom) gesztenyepürét kavard ki egy kis házi készítésű mézes narancslikőrrel (erről majd később) vajjal, meg némi eksztra cukorral biztos ami biztos, majd rakd félre hogy összeérjen.

készíts piskótalapot, de figyelj oda hogy sütőpor helyett mindenképpen szódabikarbónát rakj bele - ha már totál egyforma dobozban vannak és lekapargattad a színkódolt címkéjüket hogy alkoholosfilccel visszafirkáld rájuk mi van bennük
mikor egy szemtanú meglepetten rákérdez, hogy szódabikarbónát, piskótába?! akkor ne tűnjön fel mit kérdez, félvállról vesd oda hogy mi sem természetesebb, az megemeli kicsit. persze.

megsült, konyharuha, felteker, kihűl, leteker, betölt, felteker, állni hagy, megkóstol, savanyú a tészta, totális kapituláció

elfogyott, és azt állítják nem is volt rossz, de kérlek ne csináljatok gesztenyetortát, nem jó szórakozás.
illetve menjetek a malackarajra, mert a jólnevelt internetező megemlíti a forrását.

jóétvágyat

1 megjegyzés:

lucita írta...

annyira féltem, hogy lenyalod.
(én is le szoktam...)


punaempo
(na, ez is megérne egy misét)