búújék

gasztroblog, csak mert szeretek ételeket fotózni, meg főzni.
szeretettel ajánlva luszítának, csak mert irígy vagyok az ő kajaképeire, mondtam is főzés közben, na majd ha ezeket meglátja!, na majd akkor! wm:azt hittem barátok vagytok... aklüke:hát van annál szebb jele a barátságnak, ha az év első vacsorájának az összerakásánál csak őt emlegetem?

az első fogás fhanszia hagymaleves,

legyél ideges, hogy a malackarajon nincs ilyen recept.

végy egy csomó különféle hagymát, majd marasd szét a legeldugottabb arcüregjeidet is a megtisztításával. (a csomó különfélében van pár szem fokhagyma is)

mielőtt lefényképeznéd, rendezd el a lábos előtt a fűszereket úgy, mintha ez ott, a natúrszínű vágódeszkán teljesen természetesen lennének ott, az a helyük, mindig is ott voltak, piha.


egy kis vajon (vagy egy csomón ha rengeteg a hagyma) párold üvegesre őket. kis vizet önteni alá, majd egy kanálnyi lisztet rászórni, elkeverni. ezután vegyél ki a hűtőből egy kis pohár előre lefagyasztott alaplevet, és öntsd fel a hagymákat. (ha nincs hűtőd, hanem csak a spájz ablakát tartod nyitva és szorítasz, hogy ne melegedjen fel az idő, akkor marad a víz, meg a zöldségleveskocka.) ezután egy pohár fehérbor bele. Őrölt bors, só, reszelt szerecsendió, és egy kis kakukkfű, és kész is vagyunk, csak puhára kell főzni.

amíg a cucc puhára főződik addig megpróbálni annyi művészfotót csinálni amennyit csak lehet, ezt a tevékenységet gazdagon ízesítve káromkodással, mert a lencse állandóan bepárásodik.

azt tudtátok, hogy a szerecsendió micsoda nagy kincs volt régen? például nyújorkot a hollandusok egy szerecsendióültetvényszigetre cserélték az ángélusokkal, azóta is bánják valószínűleg. meg asszem az angol "nuts" mint "hülye" kifejezés is valahogy onnan ered, hogy drága pénzért szerecsendiónak látszó tárgyakat adtak el hiszékeny embereknek.
meg afrodiziákum is, sőt állítólag két három szemet megőrölve bezabálva állítólag tudatmódosító hatású is, kár hogy nem tudtam erről akkortájt mikor kezdő ...ehmm... élményhajhászként banánhéjat szárítgattam a szekrény tetején, mert valaki azt mondta, hogy a belseje betekerve jobb mint a fű. mi a tanulság ebből? a műveltség fontos, sok hülyeségtől megóv az életben



milyen szerencse, hogy előző este kenyérkéket is sütöttél, most a gasztroblogod sokkal menőbb lesz. de ha már ilyen őszintére vesszük a figurát meséljük el a toporzékolós idegzsábát is, amikor a frissen magasra kelt cipócskák egy ujjbökéstől lapos zsákocskákká plöttyennek össze, garantálva azt, hogy esély se legyen őket mint tányér felszolgálni. a kenyeret persze "készlisztből" csinálod, zsiradék kell hozzá, meg langyos víz, de garantálom hogy ugyanannyit kell dagasztani. rakhatsz bele apróra vágott kemény töpörtyűszerűség-darabkákat is (mert igazi töpörtyűt vásárolni esélyed sincs), csak a zízié.

jóval főzés után levágod a tetejüket, kivájod a belüket, wmmel jól bezabáltuk a kis töpörtyűs kenyérbelet, most, pár perccel a tálalás előtt újra meg kell őket sütni, gyanítom hogy kevésbé ázzon el. mielőtt a sütőbe rakod rakhatsz bele egy fél fokhagymát is, abban reménykedve, hogy majd a kenyér enyhán átveszi az ízét, véletlenül se azért, hogyfélpuhára főjön, és kellemetlen meglepetésként érjen mikor már a levest kanalazod.

utolsó lépésként készítsd el a malackarajon talált mandulatorta öntetét.

első tanács: ne áruld el seninek, hogy ecetből van meg zöldfűszerekből. soha senkinek.

szóval egy deci balzsamecetet egy kanál mézzel, meg egy ág rozmaringgal, és egy ág kakukfűvel forralj be a felére. amikor habzik akkor jó, és ennek tényleg melegnek kell lenni, máskülönben kőkeményre dermed percek alatt. ott az az, ami habzik lent a bal alső sarokban.


szóval az újévi menü:

fhanszia hajmaleves: (sima tömbsajttal megszórva, mert az ünnep tiszteletére vett ementálit véletlenül otthagyod a boltban, mikor erre rájössz mély lélegzetvételek ajánlottak)
mindentbele saláta, amiről nem készítettem képet, mert a rozmaringos sült csirke amit bele akartam keverni olyan ízű lett mint a nyers hasis, és ezen felidegesítettem magam,

illetve a harmadik fogás a mandulatorta, a már említett öntettel:
ugye milyen czukker tányéralátétunk van?

a tortát egyébként úgy kell csinálni, hogy 200 gramm mandulát héjastul megpirítasz, tizenkét órán át rejtegetsz wm elől, majd lereszelsz.
másfél deci olivaolajat négy tojással meg valamennyi (165 gramm) barnacukorral habbá versz, hozzákevered a mandulát, meg pont feleannyi lisztet, és jól megsütöd.
az öntetre tálaláskor azt kell mondani, hogy ez lekvár. felmelegítve.

szóval valami ilyesmi volt az újévi menü, jó volt csinálni, meg finom is volt. buék meg minden, minden kedves olvasónak,


***

itt pedig álljon még két kép, csak és kizárólag erős idegzetűeknek, kérlek amennyiben volt gyerekszobád, vagy van gyerek a szobában, most inkább lődd ki a blogot, mert két ember is elköveti azt az ordenáré tiszteletlenséget, hogy játszik az étellel.

az első wm, akit megtámadott egy földönkívüli arctámadó, ami épp a torkába petéz bele:


büszke vagyok ám rá, mert már egy csomó mindent megeszik, jó hatással van rá a társaság,

és azt is régóta el akartam mesélni, hogy voltunk céges karácsonyi bulin, ahol volt büfévacsora, és voltak rántott tonhalkarikák, raktam a tányéromra, amit őrizetlenll hagytam, és nemsoká jött wm , hogy azok a rántott hagymák milyen finomak voltak, szóval azóta már a herkentyűket is meg kell ennie.

ez pedig még visszataszítóbb, a lábos aljára dermedt ecetöntetet kanalazgattam ki, de a ragacsállaggal nagyon nehéz vot megküzdeni, feltapadt a fogamra, amit muszáj volt megörökítenem:
hát ilyenek vannak.

egészségünkre.