figaró

spórolunk, szóval én vágom wm haját. eddig az volt a taktika, hogy minden hajszálból pontosan ugyanannyit vágok le, és akkor elvileg mindig azt kapom amit az otthoni fodrász faintosan megcsinált ezer éve.
de ha minden alkalommal csak egy kicsit tévedek, akkor egy idő után teljesen befullad a metódus.
szóval hétvégén ollót ragadtam, és olyan frizurát rittyentettem neki, hogy magam se hittem el, plusz a szakállát is megnyírbásztam, fiatalodott öt évet, bevallom, kavarnék vele, sőt, megengedném neki, hogy hazakísérjen és letaperoljon.

bent van egy csaj, aki nagy cimbije, én is őt kedvelem a legjobban, mondom neki, mit szól milyen kis fodrászzseni vagyok. te csináltad? aha. enyémet is levágod, ilyenre(kép mutat)? aha, akár be is festem. jó.


szóval szombaton életem első női frizurája, mármint igazi, amit én vágok. húha.


wm ma megkért arra, hogy azért keressek egy-két oktatóvideót jútúbon , szóval ma nem lesz taperolás asszem.




(a hajvágó ollóval egy majdnem V alakú vágást ejtettem a bal mutatóujjam belső felén, ami sokáig vérzett. másnap egy cérnát próbáltam eltépni, és teljes erővel belehúztam a még nem begyógyult sebbe, utána is sokáig vérzett, és a V alsó sarkai összeértek. ma egy köteg papírt számoltam, egyet kihúztam a halomból, ami pont belevágott a sebbe, nagyon fájt, kicsit vérzett, és eszméletlenül kirázott a hideg, bár lehet hogy az egy kicsi epilepsziás roham volt)