kiskarácsony

idén le vagyunk égve, úgyhogy nincs ajándékozás, (nem először történik ilyesmi, úgyhogy wm és én nem vagyunk különösebben megtörve)
viszont emiatt nem akartam ideírni a mitszeretnék listámat, nehogy wm csaljon és beszerezzen róla bármit is. most meg már majd nem lesz ideje.

szóval.
szeretnék nagyon tudományos gyurmát, amit ha lerakunk folyik, de amúgy szakad, meg törik, meg nyúlik.
szeretnék víziszonyos homokot,
dobozos elefántkakit, amiből rózsa nő (gepárdkakit banánnal, és rénszarvaskakit fenyővel)
szeretnék lépesmézet
kávécserjét, mert eddig egyszer se sikerült magamnak kikeltetnem.
egy pár ördöglakatot
egészalakos tükröt
azt, ha wm most ne nézne valami idióta filmelőzetest, és tudnám folytatni a blogírást,

szeretnék még két-három úgy öltözetet is, meg egy zsák láss cuccot.
könyveket jópárat.
papírokat, írószereket.
furulyát.
megy egy hétvégét egy idegen városban (esetleg országban)
meg a jövő karácsonyt otthon

ez a listám most asszem

a karácsonyi hangulatról pedig.

a minap, miután emilivel káváztunk, hazafelé menet pont lekéstem a buszom. nem is nagyon hergeltem fel magamat, csak kicsit, türelmesen beálltam a megállóba, ami a nagy ruhaáruház hátsó bejáratánál van.

öt-hat karácsonyfa itt is, díszkivilágítás természetesen, emberek ki-be, hátsó bejárat ide vagy oda, hatalmas tömeg. arra lettem figyelmes, hogy egy csadoros nőci egy keservesen zokogó kisfiút odavezet a biztonsági őrhöz, aztán már ugrik is fel a buszra, el.
az őnek kedves spanyolos feje van, középkorú, gyakorlottan hajol le a tíz év körüli kisfiúhoz, mosolyogva. az remegve, szaggatottan mond neki valamit (nem hallottam semmit gondolom azt hogy elveszett). az őr nyugtatómódba vált, a gyerek szipog, hevesen bólogat, és egy pillanatra büszkeség szalad végig az arcán, kíváncsi vagyok mit mondhatott az őr, aki belebeszél a vólkitókijába. kisvártatva megjelenik egy nő, aki pont úgy néz ki az egyenruhájában mint egy leszbikus német táborparancsnok, és tündéri mosollyal elvezeti a kisfiút, aki menet közben megfogja a kezét.
az őr kisétál, gondolom észerevette hogy figyelem az esetet, rögtön odajön hozzám, és kérdi, hogy itt kint nem láttam e semmi furcsát, mert a kisfiú az utcán veszett el.
épp válaszolnék, amikor odalép hozzánk egy kicsit idősebb, de jól szituált nő, egyik szemére iszonyú kancsal, hogy nem láttunk- e véletlenül egy kisfiút. az őr már vezette is be,
a táborparancsnok pedig hozta ki a szolgálati melegedőből, a kisfiú boldogan szaladt le a lépcsőn, eltört nála megint a mécses, most már megnyönnyebbülésében, összeölelkeztek.
mikor elsétáltak mellettem akkor derült kis hogy anyuka egy percig pont nem tudott arra nézni, és elsodorta a gyereket a tömeg, és hogy kapaszkodjon legközelebb, jó jó mondta a kölök, két kézzel anyu karjába csimpaszkodva

az egész sztori nem tartott két percig, de én nagyon örültem hogy lekéstem a buszomat, mert úgy döntöttem, hogy nekem ez volt a karácsonyi történet idén.


kellemes ünnepeket, meg minden.