2010. szeptember 30., csütörtök

hamupipőke

szóval van munkám, hétfő óta dolgozom, de annyira nem vagyok á büszke, hogy világgá kürtöljem, inkább csak csendben súgom.

mindegy, örülök neki, mert már kicsinált a munkakeresés. amit szeretnék ahhoz nincsen elég gyakorlatom, vagy nagyon külföldinek számít még az önéletrajzom, amihez meg elég az önéletrajzom ahhoz meg túl sok. szóval recepciósnak telefonoskisasszonynak még nem vesznek fel, a vendéglátóiparba, boltokba már nem. (vagyis ott úgy van, hogyha felsővezetőnek jelentkeztem nem elég a tapasztalatom, a középvezetőhöz elég lenne, de azt cégen belül megoldják, lentre meg túl sok vagyok, pedig nem lenne piszos a meló. azt hiszem tartanak tőlem, volt olyan interjú, -eladónak jelentkeztem -ahol meg kellett kérdeznem, hogy most eladónak vagy műszakvezetőnek interjúztat, mert a kérdéseiből nem sikerült leszűrnöm. persze sajnos nem feleltem meg.)
szóval most nagy az öröm, kaptam egy alkalmi melót,
azt mondták egy hét lesz, az is valami, kezd már szorulni a nadrágszíj keményen, meg unalmas is otthon, legalább emberek közt vagyok, gondoltam,
szóval hogy egy cég irattárában kell rendet rakni, az akták között,

aha

egy egész emelet az enyém, egy totál üres iroda, ötven elhagyatott kompjúterrel, talán még ijesztő is,
és ennek az emeletnek egy kis spájzába milliónyi (azt hiszem nem túlzok most) képeslap nagyságú műanyag lap - mikrofilm - behányva, ezeket rakjam akkor most ábécésorrendbe.


annyi a segítség, hogy nagy fém tálcafiókokra vannak szórva - betűnként.
az A kész volt, hétfőn kezdtem a Bvel, holnap talán befejezem a C-t. nézzetek vissza holnap, megpróbálok fotót csinálni róla, művészit, az lesz a címe, hogy monotonitás
eleinte még napi négyszer jöttek fel megkérdezni hogy haladok, és biztosítani arról, hogy deszar nekem, ma ez kettőre csökkent.
mondjuk nem panaszkodom, az első nap szörnyű volt zene nélkül, de most két év elmaradását törlesztem, ma airt hallgattam, emil rulezt, budapest bárt, meg bartókot, tegnap tacsengót, zagart, dzsangó reinhártot, meg hungáriát, előtte meg miss platnumot
napi nyolc órában, egyelőre egész jól elvagyok,

feljönnek, megkérdik hogy vagyok, jól, felelem, erre lecsapnak rám, hogy ne hazudjak, fura, attól tartok nagyképűnek tűnnék, ha elmondanám mennyire, de mennyire felszabadító érzés, hogy a legnagyobb hiba amit elkövethetek, ha a kétezer clark közé bekeveredik egy clarke, jó kicsit nem vezetőnek lenni, nincs kisabda a gyomromban, hogy most mgint miért fognak lecseszni, hogy csak a saját munkámért vagyok felelős, nem másokéért.

mondjuk arra rájöttek, hogy ez a munka el fog tartani egy darabig, szóval egy hét helyett szerintem lehet ez egy hónap is. vagy kettő. két betű egy hét alatt. addig meg csak találok valamit, kedden megyek interjúra a lássba-megint.

mondjuk egészen eddig iszonyú fáradt voltam egy nap után, de ma bringával mentem, és a hazatekerés kitakarította az agyam, szóval végképp nincs ok a panaszra, elleszek ezzel egy darabig,
ámen




szevasz, viszlát
így élünk, így halunk
az élet egy strand

1 megjegyzés:

lucita írta...

ettől függetlenül is hurrá. :)

rearighs