füstös

nyolc hónapja nem dohányzom. tegnap volt a hónapforduló. elég büszke vagyok magamra, lehetek is.
az élet kényelmesebb és könnyebb cigaretta nélkül. a minap meglepődtem azon hogy köhögök, nem is emlékeztem rá, hogy mikor utoljára, pedig azelőtt mindennapos volt.
a csikkeket utálom, a rosszabb minőségű dohány illatát is, a jóféle az kellemesen érint. beszólok az utcán annak aki eldobja. na jó nem mindig, de ha gyengébb akkor mindenképpen.

félhosszt egy levegővel úszom le, nem vagyok büdi, nem kell a rengeteg kelléket magammal cipelnem, nem kapok sokkot ha nincs nálam dohány/papír/szűrő/tűz/cigi.

***
és az az érdekes, hogy azon ritka akalmakkor mikor pipából szívok füvet nem akarok hörghurutban azonnal elhalálozni, a hideg füst végigszalad a hörgőkön, és ezt figyuzzátok: valahogy sokkal kevesebb is kell, és nem csak azét mert a ritka alkalom tényleg ritkát jelent, hanem szerintem azért mert visszagyúgyult a tüdőm, és töményebben dolgozza fel.
***

szóval ilyesmik. persze hazudnék ha azt mondanám hogy nem hiányzik.
de mondjuk tegnapelőttig nem hiányzott, voltak napok amikor már eszembe se jutott (pedig a homlokomon a seb még mindig ott van, úgyhogy maradt ami emlékeztessen)
de tegnapelőtt amikor kinéztem az ablakon egy lány nagyon gusztusosan gyújtott rá, azonnal elindult a nyálelválasztásom, olyan gyomorbavágóan tört rám a cigizhetnék hogy ha lett volna itthon rágyújtottam volna,
aztán volt egy jó füstfelhő, a torkomon akadt mintha karikát akarnék fújni,
a franciáknál a kasszásnő hátulról siet előre, régen még én is kiültem vele, felénktornyosult a felázott tűzfal, mohás macskakő, cserépkorsó, kagylókból fűzött giccses falidísz meg strukatórnád, hogy a vakolathiányt takarja, ülünk a billegő hokedliken, ötven körüli csinos hippinő, beszélgetünk a szakmáról, nem tudja hogy én annyira nem kedvelem a párját, tenyérbemászó fajta, aki válligérő apródfrizuát visel negyvenvaamennyi éves férfi létére.

. ma a hivatali mosoly alá nagyon bemászott a fáradtságuk, nem szeretik annyira a boltot, fura, mert én bármikr átvenném tőlük; kédi a nő hogy nyugdíjas vagyok e még, mondom igen, emondóan, ő irígykedve néz. unatkozom már - folytatom, hiányoznak a vendégek, Hiányoznak a vendégek? vág a szavamba a párja, ő is meglepve néz, eléggé tiszta sor, hogy nekik meg pont nem. én elröhögöm magam, wmnek felrándul a szemöldöke, ők pedig gyorsan kifarolnak a szituációból, tudják hogy én értem miről beszélnek, de a többi vendég taán rossz néven venné

ilyesmik a füstölésről.

ma éjjel mondjuk a felsőandrissal randevúztam álmomban, jó volt, valami ligetben ültünk, egy almafa alatt, sütött a nap, és a fú egy picit elsárgult, apu sétált el előttünk egy hatalmas csillogó szőrű elegáns agárral, olyan színű volt mint a hajam, kérdeztem mi a neve, Rex, válaszolta, pedig Rex loncsos farkaskeverék volt.
Aztán az Andris megkínált egy cigivel, hatalmas élvezettel szívtam el, majd kaptam sokkot amiért megtettem.

később megnyugtattam magam hogy nem számít úgyis álmodtam.

jó lenne elszívni azért majd egyszer egy jó cigit.