megint csintaankodik a klaviatúrám

a


a főnökömmel jól ment a megbeszélés, érzelmes majdnemsírós szeretjükegymásosan, megértette és felfogta a miértjeimet, kicsit irígyel a bátorságom miatt, és nagyon a szabadságomért.
három hét felmondási idő, megkértem, hogy ne engedjen ha visszakoznék

ő fizetett, ami jó mert mostantól kezdve nagyon le leszünk égve.

akkor is megéri, másnap úgy audtam, mint a bunda, és azóta dudorászós kedvem van. jó dolgok ezek.

elkezdtem munkát keresni, a boltos- kávézós műfajban rengeteg van, rengeteg. és az önéletrajzom a szarbaksztól elég erős ebben a műfajban, de nem ezt akarom, elegem lett.

hétfőtől péntekig akarok, a jövő héten is, meg a jövő hónapban is, tudva előre mikor mi. örülni akarok a pénteknek
ritmust akarok ugyanakkor enni minden nap, ugynakkor járni úszni minden héten, nyelvtanfolyamot, vagy kórust.

úgyhogy nagyon nagyon szurkoljatok! meg imádkozzatok, és ilyesmik.

de a nagy szabadságban elindítottuk a biznicünket is:

festek pólókat



wm nem örül a női ruhadarabnak:

úgyhogy csak így:

mondjuk akkor is ilyen mérges arcot vág amikor a fenekéről teszek fel fotót ide:


az a terv, hogy megcsinálok olyan harminc negyvenet, aztn kimegyünk a sárkányfesztiválra seftelni:



nna, szerintetek? van amúgy még egy csomó ötletem, meg csináltunk az íbéjen is onlájnboltot nekik.

női ruhadarabokról jut eszembe: lányok ismeritek azt az érzést, amikor találtok egy vadonatúj tökéletes méretű, tojáshéj színű csipkés triumf melltartót, a fiókotokban? na az azért elég jól tud esni.

ezt pedig csak azért, mert a konyhában fényképeztünk a pólókat, és wmnek megtetszett a tál.