két hete nem gyújtottam rá.









amúgy ma volt az eddigi legeslegeslegnehezebb nap, szörnyű volt
pedig már kezdtem azt hinni hogy ennyire olcsón megúsztam

a délelőttöm iszonyú stresszes volt, munkaügyileg nagyon sok mindent kellett elintéznem, és egy kicsit el is csúsztam, úgyhogy stressz plusz frusztráció
2 óra tájt, a műszakom vége felé szó szerint picit ugrándoztam folyamatosan, bár ez sokkal inkább olyasmi, hogy felfele rángat az ideg.

mire hazajöttem megérkezett légszomj barátunk is, szóval itt feküdtem az ágyon fulladozva, miközben daráltam le a körmeimet, és ráztam magam megállás nélkül.
egyszer felpattantam, kimentem, kinyitottam a cigisdobozt, néztem meredten egy darabig (ilyen még egyszer sem fordult elő), mélyen beleszagoltam, majd elmentem itthonról inkább, hogy hazacipeljem a megrendelt porszívót
iszonyú nehéz volt, a fogása is szar volt, és messziről is hoztam, a fizikai munka annyira lefárasztott, hogy a délután hátralévő része egy fokkal könnyebb volt.

a nikotinszopogatót nem akartam végig, úgy gondolom hogy ha belekezdtem, akkor csináljam rendesen, nem fogom az agyamat arra idomítani, hogy a bajban társ a nikotin, így is eléggé tisztában van vele.

(azért az is mekkora királyság, hogy csak simán akaraterőből csinálom. eddig úgy tudtam, hogy nekem az egyáltalán nincsen)

aztán elmentem szórakozni, z egyik kedvenc kollegám búcsúbulijára. megittam pár erdőmestert, és az nagyon sokat segített, a negyediknél hagytam abba a pattogást.
egészen odáig olyan volt, mintha az agyam magától amfetamint termelne, de olyannyira, hogy még a vicsorgás is megvan. arra nem emlékszem, hogy melyik kábítószertől volt ilyen durva légszomjam, de az első jégerig folyamatosan ásítoztam

most már okés vagyok. nagyon nagyon nehéz volt, de végigcsináltam ezt a napot
a legnagyonn segítség a kollegáim voltak, akik nagyon megtapsoltak, meg egyenként is gratuláltak. ez nagyon sokat nyom a latban

de lehet, hogy mégsem tudom abbahagyni a napi tudósítást