2009. december 9., szerda

panaszkodós

mesélek valami kevésbé kellemesről is.

szóval az úgy van, hogy én olyankor írok naplót, amikor sétálok. nézelődök jobbra balra, meglátok valami érdekeset, elgondolkodom rajta, megrágom, lenyelem, és mikor hazaérek a számítógép elé, akkor ideöklendezem, több kevesebb sikerrel.

és akkor elmesélem miért nem írok mostanában.
mert nem tudok gondolkodni. egyetlenegy téma tölti ki az agyamat, csak ezen jár az eszem, és szinte csak erről tudnék beszélni, viszont ezt már nagyon szégyellem.

pontosabban azt, hogy

fáj

eszméletlenül, kurvára, folyamatosan kínoz a hexenszusszom,

fáj

tejlesen bedarálja a személyiségemet, ami különösen megrémiszt, morcos vagyok, ingerült, hisztis, és villámgyorsan bedühödök mindenen, aminek hangot is adok.

nem érdekelnek az élet apró szépségei.

fáj amikor ülök, fáj amikor fekszek.amikor alszok akkor is.fáj, amikor gyaloglok, akkor különösen, és ha séta küzben elfordítom a fejem akkor az maga a pokol, olyankor néha kicsit elsírom magam mérgemben.
ha állok az nem olyan rossz.
ijesztő dolog mondjuk harminc évesen tudatosan leszoktatni magunkat az oldalra nézésről

és gyűlölöm, hogy futás közben húztam meg magamat, gyűlölöm, hogy egy makkegészséges hájgép voltam, nulla, azaz nulla szervi bajjal, és hogy ebben a világban vannak olyan gusztustalanul kifacsarodott lelki szemetek, akik szemében a túlsúly az eredendő bűn, és felhatalmazottnak érzik magukat arra, hogy ezt a szeretet és az odafigyelés nevében rendszeresen az orrod alá dörgölik,
és gyűlölöm hogy hallgattam rájuk és megvettem azt a kurva futócipőt, mert lehetnék egy vidám, fájdalommentes kövér is. nekik üzenem, örülhetnek, mert szépen lassan elkezdtem fogyni, nincs kedvem enni, mert vannak olyan alkalmak, mikor annyira fáj, hogy kavarog a gyomrom.
cigizni mindig jó


persze vannak napok amikor kevésbé fáj, a mai pont egy ilyen, de most jövök a csontkovácstól, szóval legyen is okés, hamár három odavisszarepülűútnyi pénzt bedobáltam az ablakán.

pedig vannak jó dolgok is, de mivel fáj, nem tudom őket megfogalmazni

például hogy mennyire szeretem wmet, és hogy ő is engem, áés hogy ez milyen jó

vagy hogy milyen klassz nyári idő van,

vagy hogy milyen kalandokon mentem keresztül hogy elkészíthessek egy adag birsalmasajtot

vagy hogy milyen vicces karácsonyiajándékokat vásárolni wmmel, meg egyáltalán milyen itt a karácsony

vagy hogy megkaptam végre a várva várt fizuemelésemet, amit nyár óta ígérgettek, és hogy ehhez egy másfél órás vörösfejű üvöltözés kellett a főnökömmel, a másik munkaajánlat felemlegetése, a szószoros értelmében kurvaanyázás, majd nagy összeborulás, szóval azért megy az angol,

meg hogy mennyire vagyunk forgalmasak, és hogy volt két hét amikor én vezettem az egész kócerájt,

hogy mennyire jó vezető vagyok, és hogy hogy szeretnek a kollegáim,

meg hogy borostyánt adtam a felettünk levő lengyel kisfiúnak fogzás ellen

meg egy csomó ilyen klassz dolog.

de ezekről nem tudok írni.
remélem mihamarabb meggyógyulok

9 megjegyzés:

Molly Bloom írta...

most megint valami geci és racionális jutott eszembe: a túlsúly nem feltétlen csúnya, viszont nagyon ártalmas, megrövidíti az életet, egy csomó randa betegséget és problémát okoz, szóval fuss szépen, na

(jóvanna, én tanár vagyok, nekem szabad papolni az egészséges életmódról és kész)

aklübisz írta...

a tanárok a mai világban isznak cigiznek, frusztráltak alulfizetettek sokkal nagyobb a rizikófaktoruk,

én totál egészséges voltam

és a futásTÓL rokkantam le

Gingkobiloba írta...

Bicaj...? Az elvileg nem terheli a lábat, de valamit hátha ér.
Sajnálom, főleg, hogy tudom milyen, (a terhesség utolsó két és fél hónapja borzalmas volt emiatt is) a fájdalom is szar, de igazán az a kurvaszar, hogy az ember nem tud rendesen járni, így élni sem.

Drukkolok hátha elmúlik úgy, ahogy jött, a fene az efféle nyavalyákba.

ninglom

Molly Bloom írta...

hát énnemtom, de mondjuk az is tény, hogy érdemes kicsit lefogyni mielőtt futni kezd az ember.
mellesleg ki kell ábrándítsalak, mert bár tény, hogy sok az alkoholista és önpusztító tanár, de legalább ennyi extraerkölcsös, templombajáró frizurás, nagyon elhivatott, három gyermekét egy technika tanárral boldog házasságban nevelő tanárnőt ismerek (ez mondjuk elég viccesen hangzik, de igaz.)
btw a multimenedzserek sokkal betegebbnek tűntek a legtöbb tanár kollégámnál, pedig pénzük is, fitnessz bérletük is volt. na mindegy, végülis nem ez a téma, viszont ami fasza a fájdalmakra és jót tesz, viszont kurva unalmas, az a callanetics vagy a jóga (talán, bár azt nem igazán ismerem), vagy mondjuk állítólag úszni se rossz (én mondjuk utálok)

Molly Bloom írta...

ja, igazából csak azt akartam mondani, hogy egy tanár tanársága révén azt gondolja, hogy bárkinek bármiről papolhat:)

Lez írta...

Én meg csak azt akarom mondani, hogy remélem hamar rendbe jössz és megint olyan vidám leszel, mint amikor nálatok voltunk. :)


stolm

aklübisz írta...

hehe.

az anyukám meg az apukám templombajárós háromgyereket felnevelős teljesen okés énektanárok, szóval nekem pont nem kéne őket kritizálnom ;)

Molly Bloom írta...

na látod. na és jobb már a fájás? igyál sokat, az segít:D (ezt az alkoholista tanár énem mondja)

Unknown írta...

Sajnálom nagyon. :( Tudom milyen érzés. Mondanám hogy egy jó kis meleg vizes gyógyfürdő csodát tud tenni (mert tanúja voltam ilyesminek nemrég), de lehet hogy a te fájdalmaidon pont nem segít, ráadásul nem tudom az angolok mennyire vannak eleresztve gyógyvizek terén. Ha mégis lenne arrafelé ilyesmi, akkor egy próbát megér. :)