gasztro

aki egy hajszálnyit is ismer minket, tudja, hogy az örök harcom wmmel az ő finnyásságán alapul, illetve azon, hogy én szeretném szebbé tenni az életét az új ízek megismertetésével.nem túl sok sikerrel (azt üzeni, hogy egy csomó dolgot megeszik mióta együtt vagyunk)

aki rendszeresen olvas az meg azt tudja, hogya másik reménytelen ellenségem a hal.
elmondani nem tudom mennyire ennék egy jó halászlevet, nincs is annál jobb kaja, de
nem tudom hogy kell elkészíteni
nem tudok itt jó folyami halat venni (nekik az szemét, csak tengeri van)
fogyóban a pirospaprikám
nincs bográcsom
lángom sincsen
elekrtomos főzőlapjaim vannak,gyűlölöm őket.
egyszer próbáltam egy személyre főzni magamnak, és az első falat után röhögve húztam le a vécén

viszont ngyon ennék egy jó halat

ez olyan kéthavonta vad receptkereséssel indul, és egy nagy jegespult előtt csúcsosodik ki, ahol eseteg döbbenten nézem végig ahogy a vállas hentes(?)legény egy bárddal lecsapja a polip fejét belenyúl könyékig, kihúz valamit, majd átnyújtja egy boldog fejű vásárlónak, csápostul fejestől, (és eszembe jut mekkora az esélyem arra hogy wm megkóstolja ezt) majd a civilizáltabban kinéző jószágok közül próbálom eldönteni, hogy melyik fura nevű izét vigyem haza
aztán mindig jól elcseszem az elkészítésnél

ma is vettem (kikerestem az onlájn szótárból) foltos tőkehalat (ez tűnik a legegyszerűbbnek)
és úgy döntöttem a kevesebb néha több

és egész jó lett. magamhoz képest különösen. meg általában is, na.

ellenben wm megér egy misét ezügyben.

a héten csinálok halat
melyiken?

holnap eszünk halat
eszünk vendéglőben?

mostmár tényleg muszáj lenne halat enni
nemcsinálunk semmit muszájból

láttam jó halas receptet
rántotthúsos?

aztán mikor a hal már a kosárban figyel
veszel mikrósgyorskaját nekem?
nem
akkor legalább csinálj kukoricasalátát legalább a köret legyen jó

szóval ez

mikor a hal már előtte figyel, nagy elánnal fanyalogna, ha nem hívnám föl figyelmét arra, hogy tengerész akar lenni, és azok bizony halat zabálnak.
szóval elvből megeszi.

szóval örömmel majszolom a nemtúlrosszul sikerült sülthalat, de a szemem sarkából azért figyelem

rázza a lábát (ez az idegesség zavar jele nála), de eszik
jobban odfigyelek, látom, hogyan.
nagy levegő, hal be, nyelv közepén tart, levegő bent, majd villámgyorsan rádob egy nagy szelet savanyúubit, meg egy kanál kukoricasalátát, összerág, lenyel, levegő ki.

szánalmas vagy, ezt be fogom blogolni.
jól van akkor blogold be azt is, hogy füzetbe írok, és három történet már majdnem kész van.
miért nem tudod megkóstolni magában?
de meg tudom
akkor mutasd
jó

nagy lendületes villacsapás, egy mikronnyi marad rajta összeröhögünk, tudja hogy nem ússza meg, berak egy nagyobb falatot, rágja, látom hogy az orra tetején a ránc mélyül a tudattól, hogy most halhúst eszik.

vicces. mármint nekem
ennyi az egész sztori

a végén azt mondta nem is volt olyan rossz

ennék azért halászlevet

ilyenek vannak