krisztmasz

elmesélem milyen a karácsonyunk, okés?

van egy egészen pici cserepes fenyőnk, olyan kicsi, hogy egy két flitteres tűpárnacsillagon kívül nem akarom kínozni semmivel. az égősor az asztalon hever körülötte.
sok gyertya ég, illatosfényesmeleg.
találtam egy rádióadót, ahol nekem tetsző feldolgozásban adnak karácsonyi dalokat, azt hallgatom amikor egyedül teszekveszek

tetszik ez az angolszász szokás: ők már egy-két héttel karácsony előtt feldíszítik a fát, és csak pakolják alá az ajándékokat. wm szerint ez kegyetlen, de azért mi is odatettük. az én dobozom neki egész pici és könnyű, az övé nekem pedig nagy, és súlyos. csúfol is miatta, de az nevet aki utoljára nevet.
mindketten azért várjuk jobban a karácsonyt, hogy vajon a másik mit szól.

esténként ülök a zongora előtt (oké, egy pocsék szintetizátor, de a zongora jobban hagzik) szóval püntyögök a zongorán, wm töltött le és nyomtatott ki kottákat meglepiből nemrég, karácsonyi dalokat gyakorlok, ő írogat, vagy játszik.
néha helyet cserélünk, zongorázni tanítgatom, olyankor különösen odavagyok érte, nagy ánégyeslapokra rajzolok neki puskát, hogy mikor mit kell ütni. a kedvéért ráírtam volna a billentyűkre a hangokat, de büszkeségből nem engedte

a mézeskalácsok kész vannak, feldíszítve, az ajándékokat a családnak ma vitte el a futár, (behívtam kávézni, hideg volt kint, és későig dolgozik, a kisjézus szülei is örültek volna valmi hasonló gesztusnak a jászol helyett, nem? ) sajnálom hogy nem láthatom az arcokat amikor kibontogatják

eddig volt honvágyam, erős, nem szeretem amikor anyalánya kombók jönnek be kávézni, hiányzik apu halászleve előre, meg a babi habkarikája is, minden évben rakott félre nekem egy csomót.

de most már lassan ledolgoztam ezt is magamban. ez lesz az első végigkettesben töltött karácsonyunk, (a negyedik közösen) wm a legközelebbi hozzátartozóm, jó ez így. nagyon jó

és ezektől dolgoktól puha vagyok belül, szeretek mindenkit.

hö

a zsidóknak meg boldog hanukát