néderland dráj (vagyis inkább wet)

szombaton már egy kis napsütésre ébredtünk wmmel, el is indultunk kalandozni, főleg hogy a cimbik a háromműszakozás miatt felborult bioritmusukkal még bőven húzták a lóbőrt.
én ezt egy cseppet sem bántam, szeretek wmmel felfedezősdit játszani, nincs romantikusabb dolog mint egy idegen városban kalandozni. gyaot sétáltunk kávéztunk, megint ettünk meleg wafflét, itt

és közben a sorbanállás egy újabb nemzeti formáját ismertük meg
mert van ugye a magyar, ami egy masszív-agresszív tömeg, és az jut fel/kapja meg/éri el, aki először oda tudja verekedni magát,
aztán van az angol, ahol mindenki szépen beáll kédrésjelzés nélkül egy katonás sorba,
és a holland, ami egy laza tömb emberekből, akik kifigyelik hogy kik voltak előttük, és teljesen természetesen előreengedik egymást.
hát hangulatfüggő de én azért az angolra szavazok inkább
amúgy a holland emberek nagyon tetszettek. szépek, magasak, és elegánsak. üvölt róluk az egészség, nincsnek túlsúlyos emberek, mindenki bringázik, hétvégén nagy séták, vatevör. sokkal távolságtartóbbak mint az angolok, de ezt egyszer sem éreztem hidegnek vagy elutasítónak.
az öltözködésük nagyon visszafogott, konszolidált,viszont stílusos, nem vagyok egy zavarbajövő típus, de a reggeli sétámon hihetetlenül durván bámulák meg a színeimet, ott bizony a barna az uralkodó
(bár lehet hogy a kalap volt tumaccs)

ami szintén tetszik, az a környezettudatosság, mondjuk ha jön a világvége akkor ők úsznak először, de nekem nagyon szimpatikus a szelektív hulladékgyűjtés ilyenmértékű előtérbe rakása. pont az ablakunk alatt volt egy ilyen kis konténer kirakat, és folyamatosan jöttek az emberek, dobálták a kis cuccaikat ideoda.
a rengeteg szélerőműről meg ne is beszéljünk, igy is lehet

erről amúgy azért is írtam, hogy mutassak nektek valamit, hogy lehet a lerohadásból művészetet csinálni:
ez itt egy lerohadt gyárépület előtti soha el nem takarított vascsőhalmaz, amit a gyárépületet elfoglaló művészlelkek kicsit átalakítottak:




házisárkányok

egy másik kikötő egy másik hajóval:


nna de ne húzzam a drága időtöket, hiszen most indulunk kirándulni.
hosszas vacillálás után Aachen mellett döntöttünk, ez már németország, kocsival negyed óra
wm nagyon vágyott oda, a kis történelembubus, ahogy később áhitatosan súgta a fülembe, itt született a középkor ezeken az utcákon én pedig itt sétálok. mondtam már, hogy oda vagyok érte?

áheni főtér, tanácsháza:



király, mi?

itt arra vár hogy csinálhasson rólam túristaképet
egy roppant szimpatikus pincérló előtt:

aki ebbe a kocsmába invitálja a jónépet:

egyéb városképek:


durván eláztunk volna egyébként, ha nem szaladunk be egy cukrászdába, ahol almáspitét ettünk, és németül próbáltunk kommunikálni, nem sok sikerrel.




aztán bementünk a méltán híres áheni katedrálisba, ez volt a fő úticél. wm hosszan mesélhetne a történelmi hátteréről (nekem meg is tette, de ma már mondtam hogy odavagyok érte)
és bizony láttam már pár súlyos templomot, de ez még engem is letaglózott



akarok egy ruhát ilyen mintájú anyagból:

erre a képre kattintsatok rá:




ez csak az előtér volt, a templom további részeit csak kísérővel lehetett megnézni, szerettem volta wm miatt egy körre befizetni, de ő jóllakott ovodás mosollyal az arcán annyit mondott, hogy majd. jövünk mi még ide. most ennyi elég. bizony mondom néktek, odavagyok érte. gyújtottunk gyertyát az álmok megvalósulásáért. mármint köszönetképpen
klassz dolgok ezek

további áhen:



aztán autókáztunk, láttunk sok szép falut, klassz dolgokat, de az agyunk nagyon lefáradt.
tényleg hihetetlen szép dolgokat láttunk, de nem volt erőnk a fényképezőgépet elővenni

este pizzáztunk és filmet néztünk, társaságban lenni jó
(még akkor is, ha erőnek erejével kell a pms hisztit elnyomni magunkban)

este még elmentünk "okosboltba", meg nem mentünk el káfésoppba, de ez már egy másik bejegyzés témája, a filozófiai fejtegetés a fiatalság elmúlásáról majd legközelebb.

most alvás van és pihi