2009. szeptember 6., vasárnap

a zesküvő előtt

pár kép az aklüotthonról, ami nekem otthonabb mint a wmotthon


tudom, hogy nyunyut majd megüti a gutman, hogy miért kell ilyen loncsos képeket kirakni, de nekem tetszik







ebből az almából sem jut sajnos. valaki igazán meglátogathatna majd ha érik:


és ugyanazzal az úttal hozhatná ezt a kis dögöt is.
kár hogy nem élné túl a repülőutat gondosan elcsomagolva a raktérben:

konyhaablak:

a hugod esküvőjére készülni nagyon jó mulatság. ez a pár nap nem volt olyan nyugis mint szokott lenni, de mégis remek móka volt. például kismillió mézeskalácsot megsütni, majd lakodárés tematikával kidíszíteni visszesebb mint karácsonyra készülni:



nem leszünk sokan de a társaság annál jobb:

maradt valamennyi nassolni is:


csárli bort címkéz


jól is nézett ki, és finom is volt

lampiongyártás, még nem tudtuk minek, de az ötlet jónak tűnt, szóval miért ne:




nna ez kemény volt.
a vőlegénnyel, meg a menyasszonnyal kizúztunk valami susnyásba, hogy borostyánt lopjunk a dekorhoz. meleg volt, és iszonyú sok szúnyog. mindegy, megúsztuk, leszedtünk annyit amennyi kellett, hazavittük, itt a képen épp kiteregetjük az udvarra.


na és miután kiteregettük jöttem rá, hogy a nagy nyári melegtől teljesen kiszáradtak a szárak, enyhén meghajlítani sem lehet, nemhogy egy hosszú fehérezüst szálakkal átszőtt huláámot fonni.
szóval elkezdtem locsolni, olyan fél órán át, majdmegint és megint.
itt úgy csinálok, mintha nyugodt lennék:


ez idő alatt szépen ránkesteledett, és tudtam, hogy a hely sehogyan sem lesz feldíszítve, a gutman ütött meg, közben hajtottam el a házasulandókat, nehogy ők is rájöjjenek.
mire ők elmentek, a szúnyogok megjöttek. szóval a meleg nyári este téli tuházatban fontuk a koszorúkat a kis családdal, végül bekényszerültünk

a három boszorkány: kábé annyira is veszekedtünk

aztán végülis persze sikerült, koszorúk lettek, a lampionokkal ráapplikálva, benne szúnyogriasztó mécsessel
és valami ilyesmi lett tizenkettő:

másnap délelőtt dekorálás, vajon hány oszlop volt, amire kellett mécsest aggatni? bizony tizenkettő. tapsiörvendezés


évike nagyon szeret ilyesmivel molyolgatni, főleg ilyen környezetben, meg ilyen időben:




mamcsek és csárli kocsit díszít, teljes díszben:


ezalatt én a menyasszony nem túl nőcis tetoválásából próbálok menyasszonyosat varázsolni:




ha testileg nem is, de a vőlegény szelleme is velünk volt:

ne úgy hanem amúgy:


egész jó lett nem?


na és ekkor volt még negyven perc az esküvőig, amíg fel kell öltözni, be kell autózni a városba, és parkolóhelyet kell találni.

jó móka

1 megjegyzés:

Unknown írta...

Ez nagyon csecse tetkó! :) A borostyán meg zseniális! :D