itthon

a tökéletes délután például olyan is lehet, hogy
egy pöpecül levezényelt délelőttös műszak után átvedlek csinibe, (meleg csinibe, mert vége a nyárnak, borús szeles esős hideg) elbúcsúzom az imádott kollegináimtól, wm pedig már vár az utcán. beugrunk a könyvesboltba, wm nézelődik, én rögtön találok valamit, amivel leülhetek a szőnyegre olvasni, majd veszünk két könyvet is, mindkettő a muszájhogymeglegyen kategória, én még nézelődnék, wm már nagyon tipegtopog, éhes vagy?-kérdem, nem mondja ő csak mutatni akarok egy helyet de nem mondom el hogy mi,

és elvisz a Tiltott Cirkuszba, ami igazából a régi tűzoltóállomás, de nemis, mert kiállításokat meg bulikat szoktat tartani ott, most is az van, semmiség, a legegyszerűbb ikeaasztalokból csináltak különböző műalkotásokat, vicces, könnyű szemetgyönyörködtető, pont ilyesmire vágytam, bár nem vagyok meglepve, mert reggel láttam az éjjeliszekrényen egy újságból kitépett cikket erről, gondolt rám,

szeretek itt kiállításokra meg 'kútúr' eseményekre járni, én egy egyszerű lány vagyok, aki elfelejti a művészek nevét, és gyökkettő az előképzettségem, és egy piros pacától nem ájulok el, viszont frusztrálnak a sznobok, meg a rasztázott hajú lemezlovasszemüveges bölcsészlányok, olyan kis butának érzem magam tőlük, viszont itt nem, nincsen az a bennfenntes ömlengés, ami miatt ezeket kihagytam pesten, eldumálgatunk a készítőkkel,

harminc különböző kiállítás van a városban ennek a rendezvényenk a keretein belül, fáradt vagyok, de kettőt a közelben még betervezünk, a csak kövesd a nyilakat, mondja egy lány ahogy elhagyjuk a tűzoltóállomást, és tényleg, az utcán a falakra végig nyilak vannak ragasztva, kacskaringózink a belváros útvesztőiben, ahol kikötünk egy másik helyen, de ez nem tetszik annyira, frissen feltalált vagy újratervezett külsejű használati eszközök

a következő a piac , ahol az éhség kiveri a fejünkből a kedvenc galériánkat, de a hely ahol kajálni akartunk zár, szóval marad a kebab, wm előreenged, nagyon éhes, nagy adagot akar, a törökök pedig zavarbaejtően odavannak értem, mindig, mindenhol, akkora adagokat mér a kisöreg, hogy el kell csomagolni, jó lesz vacsira.
egyfontost dobunk az utcazenésznek, aki gitárral kíséri magát, blúzt játszik,nagyon jól, de nem szerelmes számot...

mennénk tovább a matrjoska-baba kiállításra, de útba esik a kikötő, és ott elrabol minket egy hajó, de erről inkább nem írok, mert az egy teljes bejegyzést érdemel, nemsoká.

most elmegyünk vásárolni, heverészünk pihenünk, a babákat holnapra hagyjuk,wmmel sétálni, brisztolban élni jó