2009. május 22., péntek

dzsigszó písziz

a folyónk vize annyira lent volt, hogy meg kellett állnom a hídon megnézegetni az alját, remélem amikor LésL jön, akkor is ilyen közel/messze lesz a hold, egy avatatlan szemnek a vízszintkülönbség sokkolóan izgalmas élmény. nagyon várom őket

olyan jól érzem magam az új szemüvegben, hogy sokszor érzem a késztetést arra, hogy olyankor is használjam amikor nem kellene. be kell valljam, remekül áll, és még a viselkedésemre is hatással van.

ha olyan álomból ébredek, amiben lilán habzó szájjal hal meg előttem egy kisgyerek, miután körbekutattam érte egy óriási régi poros elhagyatott udvarházat amiről végig tudtam, hogy ez RosszHely,(és ez még a kellemesebb része) akkor büszkén elmosolyodom kicsit, hogy fú de súlyos cuccokat tud produkálni az agyam, de jó lenne erre emlékezni.
de ha olyanból, amikor egy családtagommal veszekszem, akkor vinnyogva ébresztem wm-et hogy rakja már a kezét a seggemre
bizony mondom néktek barátaim, súlyos az az ár amit a jó életkörülményekért fizetni kell, nagyon súlyos, napi egy csepp vér a szívedből, és oda kell figyelni, hogy rendszeresen újra legyen töltve

sokat, nagyon sokat dolgozom, az egész kerület kávémesterének lenni nagy kihívás, amit élvezek. szarból kell várat építenem, és nagyon úgy néz ki, hogy jól haladok vele. az a tény hogy most már konkrétan irígyeim is akadnak külön jólesik, esendő az ember.

csomagot küldünk a kölköknek, jó lett a bizi felkiáltással, vadul keresgéljük bele a jobbnál jobb cuccokat, majd amikor mindent összepakoltunk, és a birtoklás örömének a zsíros kis fénye csillog a szemünkben jól kiröhögjük magunkat, és a gyerekkori frusztrációinkat. asszem mi szegényebbek voltunk mint ők, szerintem erre tökéletes bizonyíték, hogy se videómagnónk, se szategyünk(tányérostévé) nem volt. ilyesmiről beszélgettünk, amikor beugrott, hogy egy nagyon, nagyon régi emlék, nem is emlékszem pontosan valami olyasmi, mintha AnnYu az össze babának meg macinak varrt volna új ruhát, és mindet átöltöztette volna meglepepésből. kár hogy nem emékszem jobban, mindenesetre arra újra (és újra) rájöttem, hogy dehogy volt nekem szegény gyerekkorom.

új tetováláson gondolkodom néha

3 megjegyzés:

kisstm írta...

Nem varrt, horgolt. Nagyon köszönöm EZÉRT is megérte. Tényleg szeretlek Ann

Csárli írta...

es reggel ott ult mindenki az ablakban! es a gondor haju babaknak (akikbol 2 volt, de nem sokaig volt mar gondor hajuk:) volt a legszebb piros kis kabatkajuk :)

aklübisz írta...

csluppiró krámpoté