itt a karácsony, kéthetente rendeljük a bögréket, mert a vendégek folyamatosan ellopkodják őket. nem a speckó, szépen felárazott, sőt esetleg karácsonyiasított szuveníreket lopkodják a polcról, nem, nekik a használt pattogzott öreg bökrék kellenek, amiket amúgy nem árulunk, hanem mindennap használunk.
számunkra, dolgozók számára ez teljességgel érthetetlen.
törzsvendég csapatunk, az egyik szomszéd üzletben dolgoznak, minden reggel nálunk kávéznak. pár napja az egyik lány megkérdezte, hogy, nem áruljuk e a ögréket, mert neki annyira a szíve vágya egy. goondolkodás nélkül csomagoltam be neki egyet, nem oszt nem szoroz, és annyira megörült neki, hogy még zavarba is jöttem. mondta, hogy régóta gondolkodik azon, hogy ellop egyet, de csak nem teszi már ezt ott, ahol mindennap kávézik.
nem is ez a lényeg.
ma bementem az irodába, és egy gyönyörű kézzel készített karácsonyi üdvözlőlap fogadott ezzel a szöveggel:
To: Starbucks Team
Have a Merry Christmas, And a Wicked New Year!
From: Vodafone Coffee Addicts
tudom nagyon jól, hogy nem nekem szól, de elmondani nem tudom mennyire jól esett, mindannyiunknak.
ilyenek vannak
szeretem a munkahelyemet.
wm is szereti az övét, most épp betanul egy másik részlegen, ahol 90%os a gyönyörű lengyel lányok aránya, és a héten már kétszer is kapott csokit.
mondjuk ettől nem lábad könnybe a szemem.
1 megjegyzés:
mesélj még, vannak jó írásaid, lehet hogy neked is írni kellene...
Megjegyzés küldése