híd

elég régóta nincsen ihletem, de ha nem erőltetem meg magamat, akkor az lesz a vége, hogy mindörökre abbahagyom a naplózást pedig nem kéne.

kár, hogy ami igazán foglalkoztat, az nem publikus.

amúgy a héten láttunk egy öreg, ősz szakállú bácsit,bicegve, bottal. a bot fogantyúja egy koponya volt, aminek világítottak a szemei, pirosan.
nem siettünk azzal hogy leelőzzük, csendesen vinnyogtunk mögötte

elmesélem a másik folyót, ami ugyebár ugyanaz, amiről már meséltem (hosszan és unalmasan).
ez a folyó még sokkal izgalmasabb. többféle színe van, a sárbarnától a kristályzöldig.
koszosnak néz ki, de híresen tiszta, száz év után mostanában költöztek vissza rá a hódok, itt a város közepén is.
az ablakunk alatt folyik. ha kinézünk az ablakon vagy látjuk, vagy nem.:
de ami a legérdekesebb: a világon, asszem a második legnagyobb a szintkülönbsége, apálydagály miatt, minden nap kétszer sétálok át felette, és minden nap megborulok rajta. van olyan, hogy egy szakadék van a híd alatt, és egy szélesebb patak csörgedezik alatta, és van olyan amikor alig két méterre alattam egy széles folyó hömpölyög. ugyanazon a napon. totál lesokkol, nemigen tudok betelni a látvánnyal. van olyan is, hogy robog lefele a víz, és szemmel láthatóan csökken a vízszint, de láttam már visszafele is folyni, lassan viszi fel a leveleket
állítólag x.évente van olyan erős dagály, hogy a tengerről fel lehet szörfözni a városig.


ezen a hídon nap mint nap átsétálunk, totál bele vagyok zúgva. két sávos, az egyik a bringásoké, a másik a gyalogosoké. látjátok a templomtornyot? na attól olyan tíz centire balra lakunk. ennél a képnél éppen lefele megy a víz, még messze nem érte el a mélypontot. amikor dagály van, azt meg szerintem be tudjátok lőni moilyen magasan van. amúgy olyan száz éve építették, addig komp járt, láthatjátok a lejárót, de szerencsére rájöttek, hogy ha napi sokezer embert kell keresztülvinni a folyón, jobban megéri egy híd.itt egy másik kép is róla, ugyanarról a partról másik irányból évikével a közepén.


ilyenek vannak.