kilépek a munkahelyemről, félkilenc, balzsamos tiszta nyári levegő, teljesen sötét lenne közvilágítás nélkül, azonnal lekívánkozik a kiskabát, de az takarja a céges logót a pólómon, és a zsebe ideális hely a mobilmuzsikának, véletlen lejátszásra kapcsolok, és anton gorogyeckij jut eszembe,lehet hogy újra elolvasom, a park mellett vad virágillat, egy perccel késtem le a buszom, leülök, elszívok egy cigit, mert már négyésfélórája, majd úgy döntök elindulok gyalog, aztán majd felszállok, ahol, az aluljáróban aliglézengő ammónia, nem támad honvágyam, de azért eszembe jut, már a gluszter ródon is vagyok, a boltok bezártak, a szórakozóhelyek kinyitottak, a levegő egyszerűen dús, az autók ellenére is, túl sok keményzenét dobál a szerkezet, úgyhogy mégis inkább az évtizedes anima mellett döntök, a húsúnkalelkünkatestünk, de a hormonjaim elcsitultak, az elmúl pár napban úgyis két lábon hordtam ki egy szülést, eszembe jut, hogy wm meló után fotózni készült, elmosolyodom, aztán tűzszagot érzek, és reflexszerűen elszorul a gyomrom, jó okaim vannak rá,de megnyugtatom magam, ha a mi házunk is égne, az olyan messze van, hogy nem érezném, meghát rajtam kívül úgysem dohányzik senki, mivel gyalog vagyok el tudom olvasni az új greffiti mellé festett szöveget is, tetszik a kép, elmegyek a sztendápkomediszínház előtt, hosszó tömött kisestélyis sor, jól esik végignézni rajtuk, jön egy egyszintes hetvenegyes felugrok rá, mert olyanok az ülései mint a régi troliknak, aztán hamarabb szállok le, a környékünkön már sok nagy zöldterület van, harsog, az anima nagyon hálás alkalmazkodik az útvonalamhoz, megállok valami macskánál, meg egy kisgyerek bámul ki egy ablakon, annak integetek, aztán megérkezek, kintről érzem a pizza illatát, puszi véemnek,


nagyon szeretem ezt a várost.
olyan könnyen élhető