füstös

olyan tíz éve dohányzom, szégyen és gyalázat, ez alatt voltak erősebb, és geyngébb szakaszok, meglehetősen hosszú ideig, olyan három évig csak szipkával szívtam (ezt melegen ajánlom mindenkinek: bár csak és kizárólagt esztétikai okokból szoktam rá, -a kávézó ahol dolgoztam olyan berendezéssel bírt, hogy az szinte megkövetelte a dolgozótól a szipkát- nagyon sok remek mellékhatással is bír, nem leszel büdös, nem égeted le a hajad, tökéletes elefánt az asztalon, és egy csomót tényleg leszűr)
volt olyan év,hogy napi két doboz priluki, voltak olyan hónapok,hogy napi pár szál benzonenhedzsiz, de az esetek nagy többségében középkategóriás cigiket szívtam, napi olyan fél, háromnegyed dobozzal,
a nagy kedvencem a szürke pétersztujveszánt volt, azt olyan két évig sikerült, utána a szürke lm, aztán amikor azt megbuherálták, és más lett az íze, szóval kikötöttem a szürke bondnál, és amíg ki nem jöttünk, az volt a megszokott cigim.

hoztam magammal jópár dobozzal, tudván, hogy itt elég drága, aztán miután elfogyott, ráfanyalodtam arra, amire nagyon, nagyon nem akartam: dohányt venni, és csavarni magamnak, mert az sokkal olcsóbb, illetve itt nincs olyan csóró felhangja;nagyon sokan szívnak tekert cigit

eleinte furcsa volt, nem tudtam kezelni, ki kellett figyelni melyik dohányt kedvelem a boltok polcain általában megtalálhatóak közül, aztán mikor tekertem, a dohány hol túl nedves volt, hol túl száraz, ráparáztam a kis szűrőkre, túl sok apró mütyür, amit magammal kell hordanom, furcsa íz.
mostanra ez totál megváltozott. csak olyankor veszek rendes cigit, mikor kimozdulunk vagy kirándulunk, és elfelejtettem előre csavarni, elszívom, keserűnek büdösnek érzem, kapar és fáj is egy picit.

mert rendes dohányt szívni jó: zamatos, karakteres, a füstje nem olyan zavaró.
a kezem nem undorító füstszagú, hanem hangulatosan édessavanyú
kissebbek a tekert cigik, viszot tovább tart őket elszívni. tisztább érzés, lehet hogy csak azért, mert már csak olyan napi 6-8 szálat szívok el, vagy tényleg a minőségi különbségek miatt, de nincsenek reggeli harákok, nem szakad ki a tüdőm egy füstösebb este után.
találtam egy olyan 50éves dohányosdobozt egy antikvárnál, így rend van a táskámban is, sikkesnek érzem, ahogy előveszem és megtekerem.

de ami a legjobb: betévedtünk ma egy hangulatos, eldugott dohányboltba, ősrégi bútorok, enyhe nagypapaillat, rengeteg kincset láttunk, és
lehet kimérve minőségi dohányt venni.
háromféle vágási vastagsággal, a legfinomabbra metélt kell nekem a cigarettáimhoz.
háromféle érlelés is van az arany, a világosbarna, és a sötét, úgy vettem észre, hogy a sötét az, amitől "köpni kell", én az aranyszínűekkel próbálkoztam eddig, és vannak ízesített fajták is.
ezekben egyszerűen nem hittem eddig, de az eladónő megmutogatott, megszagolgatott velem mindent, és nem bírtam ellenállni egy cseresznyésnek
(kimért nekem tizenkét és fél grammot, és nem digitális mérleget használt, hanem egy régirégi patikamérleget.)

és hazahoztam, és megtekertem, és azti. tudod, nem azért ülsz le elszívni a cigit, mert kell, mert szokás, hanem mert egyszerűen élvezni akarod az ízét, ahogy átjárja az arcod, és pédául ma, egy kávézó teraszán ülve egy keserű eszpresszóval kifejezetten lukszusnak éreztem.

nem akarom én felmagasztalni a dohányzást, és nem akarok okokat keresni magamnak arra, miért nem szokom le;tudom hogy kellene, de gyenge vagyok
de most hogy felfedeztem mi a különbség a cigizés, és a dohányzás között, ki akarom élvezni, és meg akarom ismerni azt a gasztronómiai (?) élményt amit eddig olyan igénytelenül figyelmen kívül hagytam

a következő lépés hogy megint csökkentek az adagon.
aztán majd meglátjuk