strawberry and cream frappucino

ma volt egy nagyon aranyos szituáció (félek az ilyesmiket leírni, volt annak idején cinnynek egy remek karikatúrája rólam, wm azóta is azzal húz)
szóval képzeljétek, van egy törzsvendégünk, egy magas, nagydarab 30 körüli de már őszülő srác. enyhén zsidós feje van, sose tudom egy rasszhoz se párosítani, talán ez van legközelebb. igazi mamlasz, az öltözködése, igazi fehér+zokniszandál stílus, plusz sose mer az ember szemébe nézni, mélyen elpirul egy mosolytól, a kedvességet dadogással, és zavart mosollyal díjazza.

(amúgy lányok hadd szúrjam itt közbe, hogy ők a legklasszabbak. tedd félre az előítéeteidet, felejtsd el hogy milyen pasit, milyen életet képzeltél el valójában magadanak, legyints a barátaid döbbent arcára és vágj bele, ez a típus a főnyeremény. minden szempontból. én már csak tudom)

szóval, már zárás körül vagyunk, minden tiszta, ma gyorsan végzünk, és kivételesen még ökörködni is van időnk, Ahmed, Rayney meg én.
bejön a srác, és jeges krémes eperturmixot rendel (továbbiakban: bizbasz)
bizbaszt csinálni szopás, senki nem szereti, főleg nem este, amikor már 200at megcsináltál addig, és legfőképpen amikor már minden tiszta.
-mondom réjni, hagyjad, megcsinálom én. (nem csak azért, hogy jó fej akarok lenni a kollegával, de valahogy azt akartam, hogy a mamlasz a legjobbat kapja)
- á nem hagyjad csak, megcsinálom én, úgyis az én dolgom
- oké de szerelemmel.
elmosolyodik, már tudja, miért akartam én, és gyönyörű óriás bizbaszt gyárt, ilyeneket fényképeznek a katalógusra, mindhárman megcsodáljuk, aztán odaadja a mamlasznak, aki picit még zavarban is van.
motyogva megköszöni, elmegy.
eltelik két perc, amikor réjni felkiált: nézzétek bakker ez már meg is itta!
kinézünk a kirakaton, a srác ott áll a bizbaszos pohárral a kezében, nézi elfancsalodott képpel, hogy üres.
ez a bizbasz óriási, tényleg, a legjobbaknak is 10 perc letolni.
ez megitta bakker, két perc alatt állunk ott hárman és csodálkozunk.
erre ahmed: ha megivott egy bizbaszt, akkor miért szomorú? egy bizbasz után mindenki vidám. (ez az ő kedvenc itala is)
mondom lehet hogy csak jegesfájása van az arcának, mégiscsak 2 perc alatt tolta le.
a mamlasz meg csak topog ott fancsali képpel meg lehet zabálni.
végül réninek jutott eszébe az ötlet: lehet hogy leejtette?
jaj szegény!
nem kellett mondania senkinek semmit, ahmed már úton volt kifele, összekaparta a mamlaszt, berángatta, réjni meg már csinálta is neki a másikat ingyé, még nagyobbat, a srác azt sem tudta hová legyen.

áá ez nektek semmi, de nekem a nap fénypontja volt.
ha nem lenne wm, tutira felszedném
(vagyis nem , mert akkor nem tudnám amit most tudok)