melós

persze, hogy a legjobb vagyok. persze hogy ez azzal jár, hogy a legszopatósabb műszakokat kapom. köszi

iskolai szünet. teli a város, meg a hely bamba, buta, neveletlen, rosszulsminkelt stílustalan tinikkel. gyűlölöm, ha egy nő rosszul sminkeli magát. egyforma alapozó mindegyiken, vastagon, fotosoppal se lehet töményebben, az áll vonaláig. remek. legjobban az alul feketén kihúzott szemet rühellem, hát nem veszi észre, hogy ronda? miért nem tud bemenni egy drogériába, és megkérdezni egy sminkest, hogy mi áll neki jól? megáll velem szemben félig nyílt szájjal, esztétikai hadviselés ellenem, kikészít. pedig meg lenne az esélye, hogy nem is csúnya az a sápedt tésztafeje.

kábé olyan 5 extranagy pláza van a közelünkben.az egyikben ma szekszindesziti nap van. el tudsz képzelni szánalmasabbat, mint mikor 200 keribredsónak öltözött nő tolong a bejáratnál? nem mi? hát mondok valamit. mikor ugyanez 60 fölötti.

új szupervájzerek, okés, de mintha ez nem lenne elég, kaptunk egy új sztórmenedzsert. ritka, nagyon ritka amikor valaki azonnal ellenszenves nekem. 200ból egy. ha. új főnökünk az. ilyet szól ma az egyik kollegának, egy fekete srácra mutatva, aki sorban állt az italáért: az ott ahmed? (egy másik kollega akivel még nem találkozott) nem;kapta a választ, erre a reakciója egy vállrántás kíséretében: ja, a színe ugyanaz.
uhh.
egy olyan országban rasszistának lenni, amit a bevándorlók tartanak el, egy picit merész.
remélem csak viccnek szánta, mert ez a bevándorló (jó angol gyerekek elől veszi el amunkát) bizony meg fogja nehezíteni az életét.

holnap vele és a lassúval zárok. lassúról még nem meséltem, bakker az a nő annyira buta és lusta... á ilyen nincs.

amúgy egyszer meg majdnem elbőgtem magam, egy nagyon fiatal felnőtt unoka a nagymamájával, unoka rendel, unoka fizet, félszeg, és ügyefogyott, látszik, hogy még csak most bontogatja a szárnyait, szóval azt lehet elképzelni, hogy az első fizujából hívja meg egy italra a nagyit, akinek a mellén kábé 500 kitüntetés elférhetett volna a nagy büszkeségtől.*
hő én is öregszem, szentimentális kezdek lenni, eszembe jutott az én nagymamám, oszt majdnem eltört a mécses.
aranyosak voltak.

*általánosban eljátszottam Bruckner Szigfridet a fájósfogúroszlánban
a tesóm féltékeny volt rám, mert ő csak vacskamati lehetett