2008. március 6., csütörtök

twentyone

hát, bocs, hogy a tegnap kimaradt, de kissé kivoltunk.
hogy úgy mondjam, végigzongoráztuk a pánikhangsort.

úgy kezdődött, hogy megjelent egy arc azzal, hogy a tulaj eladná a lakást, ő az xy ingatlanügynökségtől van, és most itten felmér-mondta, a kulcsokat lobogtatva. nem lenne ezzel semmi baj, de a közelmúlt tapaszalatai alapján azonnal elindult a nyálelválasztásunk, a legutóbbi ilyen szituációnk meglehetősen szarul végződött. (nem írtam erről, mind1 de lényeg, hogy ugyanazokat a szavakat hallani, csak más nyelven, meglehetősen rémisztő) ráadásul a mi főbérlőügynökünk egy szót sem szólt erről.
nincs még meló, fogytán a pénz, és árulják a laást a fejünk fölül. remek.
nehéz volt tartani magunkat, nem is nagyon sikerült, ez két igazán szar nap volt.
szerencsére ma megjelent a mi ügynökünk, egy csomó albérlet iránt érdeklődővel ( két szoba még üres) és megnyugtatott minket, hogy egyrész van egy szerződésünk, ugyebár, (ezt el is felejtettem említeni: itt nem úgy megy ám hogy a főbérlő mindenféle mondvacsinált indokkal lenyúlja a kauciót, de nem ám ( hogy a k***a anyád LA!) az a pénz nem is az ővé, hanem megy egy állami céghez, aki őrzi azt, ez a TÖRVÉNY, meg is voltunk ám lepve mikor kaptunk attól a cégtől levelet, hogy nálunk van a pénzetek gyerekek, nem kell aggódni ) másrészt a tulaj csak piacfelmérést csinál, szóval oké.

úgyhogy most már megnyugogodtunk azért.
wm szerint, f*** nyugodtunk meg de erről majd én teszek.

ja és eközben a totál gyilok két napban végre voltam az első tényleg rendes, normális állásinterjúmon, ahol remekül szerepeltem, meg minden, (de komolyan)csak hívjanak már be a harmadik körre, csak hívják már wm-et a vissza ONNAN, csak dolgozzunk már, csak keressünk már, csak...

1 megjegyzés:

Unknown írta...

Asszem rátok fér egy kis bíztatás. :) Ahogy a japánok szokták volt harsogni lelkesen: Banzai!!! Banzai!!! Banzai!!! Drukkolunk. Végül egy pozitív kicsengésű szösszenet a hangulatotok javítása céljából. :D
-Mester, ugye egy szerzetes könyörületes?
Csao-San bólintott.
-Mit tegyen, ha megtámadja egy csapat rabló?
-Legyen könyörületes - felelte Csao-San.
-Hogyan?
-Egyetlen kardsuhintással intézze el őket. Ezzel harmóniát teremt a lelkükben. :)