hogy kell írni a harmincat?

amúgy jó nehéz napokon vagyunk túl jó sokat dolgoztunk. tegnap a konyhai kisegítés... blöá, undorító leégett nagy zsírosszaftosdzsuvás tepsik. sok.
sok állás pakolás rohangálás.
de amikor kiviszem a szemetet, plyankor király rálátásom van a meccsre, egyszer el fogok jönni, bármennyire is nem vagyok focirajongó, tetszik ahogy szurkolnak.
(gondolom wm könnyedén bele fog egyezni...)
aztán meg a pályatakarítás másnap. na az, ha lehet még gázabb... de azt meg már talán írtam is.
és semmi telefon a kávézóból.
így indult a mai délelőtt...
a szopatós ügynökségtől hívtak minket egy melóra, nagyon szájhúzva indulunk el-én legalábbis, wm azt mondta, neki nagyon jó megérzései vannak.
azt hittem, csak vidítgatni akar. elég szegényes módon, de legalább próbált.
telefon csörög, kávézós nő: szia aklü nagyon sajnálom ...(abüdöspicsábabuktamamelót) hogy nem hívtalak hétfő óta, csak annyit akarok mondani hogy TIÉD AZ ÁLLÁS, ha neked is jó, és két hét múlva kezdhetsz.
tehát: van melóm van melóm olyan melóm van amit szeretni fogok nagyon, és amiben látok lehetőségeket hosszútávon. lehet hogy egyelőre kevés óra kevés órabér, de meglássátok, max3év és kávézóvezető leszek. vagy mi.

kissé jobb hangulatban folytattuk tehát utunkat.
nem meséltünk még a FairTrade bódéról a főtéren, ahol mindig szoktunk kávézni, mert ott olcsó és jó a kávé, és arayosak a csajok, megismernek, köszönnek, a második alkalomtól kezdve tudják hohy isszuk a kávénkat.
ez ám nagyon jól esik nekünk.
az ilyenektől kezdjük már otthonosabban érezni magunkat.

na és akkor bementünk a szopatós ügynökséghez.
ma végre kettőmegkettő típusú teszteket nem kellett kitöltenünk, ellenben gépelési gyakorlatokat annál inkább... (ez ismét borzasztó megerőltető mindkettőnknek lol)
fura volt,és zavarbaejtő mert a srác, aki velünk foglalkozott majdnem teljesen vak volt. hályog volt a szemén, és két centiről olvasott, nézte a képernyőt, stb.
és ő egy nagy munkaerőközvetítő cégnél öltönyösnyakkendős. ez milyenmár!
magyarországon vajon? lennének esélyei?

na de teljesen elkalandoztam, mert megkaptuk a melőt. mindketten. itt is. űlősgépelős, adatbázisos unalmas gépmeló, de meló, rendes, hétfőtőlpéntekig, nem is fizet rosszul, és ha jók vagyunk akkor állandó.
mármint wm-nek az.
én bajban vagyok egy picit: ép ésszel felmérve ez az utóbbi minden szempontból kényelmesebb...plusz jobban fizet, plusz, több óra... de
én kávézóvezető akarok lenni.
amúgy ezen az utóbbin holnap kezdünk.

mindegy meglátjuk. hogysmint lesz, mindenesetre vettünk wmnek egy vasalt irodanacit. még egy hónap itt, és nyakkendőben fog járni