eight

a mai nap a munkakeresés jegyében telt.
méregáron nyomtattunk pár önéletrajzot, és a hozzánk közel eső utcában bedobáltuk pár helyre, ügynökségek, boltok.
sajnos az önbizalmunk még mindig nem a legmagasabb, de délután, mikor jöttek a lakás további üres szobáit lehetséges bérlők nézni, meg kellett állapítanunk, hogy lehet hogy csak egy hete vagyunk itt, de jobban beszélünk nagyon sok embernél.

amúgy reggel már hívtak engem pár cégtől (egy helyre feltöltöttük az önéletrajzunkat) de sajnos nem nekem valóak voltak, az egyik valami biztosítónál lett volna, jól hangzott, de sok referenciát kértek, (ha úgy döntenétek, hogy követitek a példánkat, szerezzetek ilyet a munkaadótoktól) a másikhoz meg nem értettem.

wm-et is hívták, de az sem sikerült: mivel egy katonai bázison lett volna a meló, elvárták, hogy minimum 5 éve legyen itt.

mindenesetre nem adtuk fel, sőt! gyakorlatilag ma kezdődött el az amit komoly munkakeresésnek hívnak, eddig csak hédereltünk, és munka van itt. dögivel.
de komolyan. jelentkeztünk is egy jó csomóra. mivel az elsőt rögtön el kell fogadnunk, remélem jól fizetős cég fog először jelentkezni

mától elkezdünk egymással is angolul beszélni. addig, amíg nincs meló, nincs napi angol nyelvű közösség, addig muszáj. gyakorolni kell.
érdekes ez, mindketten úgy vagyunk, hogyha nem gyakorlunk akkor elfelejtünk beszélni, ha meg benne vagyunk, akkor 5-10 perc után folyékonyan megy.

ma végre beszélgettünk a lakótársunkkal is, elég félénk, szóval nem olyan könnyű elkapni, de amúgy teljesen jó fej. Russelnek hívják, jamaikai, és képzeljétek, kínai-jamaikai keverék. tetszik a feje, igazán érdekes.

wm üzeni, nem fázott meg, mert kemény legény
ez egy fontos dolog, mert a HIDEG a mindennapjaink része- iszonyú drága a fűtés. hétvégén még furcsállottuk Russel miért ül kabátban a tv előtt, miért nem kapcsolja be a fűtést, most már mi is felveszünk egy plusz pulcsit.
inkább.

most megyek, és felvidítom wm-et.
valahogy...