kínos

van két barátnőm

az egyik egy igazi parasztlány, az összes pozitív töltéssel, ami ezzel a szóval kapcsolatban régóta elfelejtettek, és semmi ami negatív lehetne. nem mondanád szépnek ha először meglátod, de tiszta, és becsületes, remek a humora, nagyon él mikor él, egy márványból faragott ősanya.
a másik egy csitiifitti nagyvárosi csajszi, tökéletes toalett, menő meló, két körömmel kikapart karrier. szeret nagyot mondani vagy kamuzni, ami sokszor szórakoztató is. például a karrierrjét is egy nagyon hihetően elhazudott diplomával kezdte- sokkal fiatalabban, mint ahogy egy akármilyen diplomát meg lehet szerezni...

hosszú évek óta vagyunk mi barátok, három teljesen különböző élet, stílus, háttér, külső, érdeklődési kör, néhol párhuzamokkal ugyan, de alapvetően mások.
ez a barátság az említett évek alatt csiszolódott, fényesedett, diákösszhangból felnőtt és szép kapcsolattá vált.
nem találkozunk gyakran, de olyankor mindig nagyon értékes időt töltünk együtt.
az idők folyamán, férfiak, családtagok és egyéb állatfajták is csatlakoztak ehhez a kis közösséghez, kikoptak , újak estek be, míg mostanra beállt a csapat, egy ideje már nincs változás, jó ez így.

de van egy elég komoly problémánk. az egyik lány kleptomániás. gondolom mondanom sem kell melyik.
a kollégiumi szobában még nem tűnt fel ez a dolog, de sokszor sokszor előfordult.
, az első komolyabb szembesülés ezzel a dologgal pont az én káromon esett meg, mikor egy ottalvósdi alkalmával egy közös ismerősünk órája tűnt el. hatalmas balhé volt belőle, de érdekes módon a lánnyal ez soha nem jött fel mint téma- pedig tényleg istenes műsor volt, és tagadhatatlanul tudott volt, hogy belőlem lett kierőszakolva a címe, ami egy másik városban volt, és oda mentek el az óra barátai.
én diplomatikusan hallgattam erről a ,dologról egészen addig amíg a másik lány felhívott, hogy meséljem el ezt a sztorit, amiről nem sokat tud.. az első reakcióm akkor az volt, hogy nee. ő szomorúan felelte, hogy de.
az már kápé volt, sok, és kikerülhetetlenül nem tehette más, mint a barátnőnk.
ki voltunk borulva, de benyeltük.
(érdekes, mert az ilyen műsorok után mindig rájön egy nagylelkűségi roham,és nem tárgyi anyagi, de hatalmas egyéb segítséggel él a megkárosított felé)
megtanultunk ezzel együtt élni.
nem hagyjuk együtt az értékeinkkel, figyelünk rá, ne eshessen kísértésbe.
meg is feledkeztünk róla rutinná vált ez a viselkedés.

most hétvégén ellankadt a figyelmünk, és megtörtént a baj, de sikerült úgy intézni, hogy kihátrálhasson a dologból, és különösebb zavar nélkül visszaadhassa a cuccot. (egy spéci, nagyon minire összahajtogatható hálózsákot, a gazdája friss szemefényét-bagatellnek tűnhet,de senki nem szereti, ha meglopják...)
szóval most nincs gáz

de mondd meg nekem, te mit tennél? meg tudnád mondani, egy barátodnak, hogy figyelj, szeretünk, jót akarunk neked, és ne készülj ki, de szerintünk kleptó vagy, és, de tényleg.. barátokat ne már... meg amúgy se

nehéz