katasztrófafilm

nahát kedveseim micsoda élményben volt részem tegnap! jajj nagyon klassz volt!
hát wmmel kecskemétre mentünk ballagásra, (wm szereti a ballagásokat. hamvas, miniszoknyás, erősen dekoltált felsőben illegő tinilányok) majd a zaba után ő hazament pestre, de én még maradtam, szóval kivittük a buszmegállóba, a majdnemfrissjogsis hugommal, meg a félkotta nagybátyámmal.
mivel zuhogott az eső nem húztuk a búcsúzkodást, rohantam is vissza a kocsiba. és képzeljétek: nem telt bele egy perc hogy hazaindultunk és egy kurva nagy koppanás az autón.. nna a hugom száját el is hagyta egy istenes káromkodás, merhogy a fényezés vagy mi.. egy pillanat múlva még kettő és a következőben, képzeljétek, az egyik pillanatról a másikra, mintha egy fehér abrosszal borították volna le a kocsi szélvédőjét, kívül eső belül pára, vakon félrehúzódás, és nahát! ilyet még nem láttam fúú de klassz volt, negyed órán keresztül ilyen dió, sőt, sárgabarack nagyságó jegek hullottak ránk, sok, gyorsan, a kocsiban akkora volt a dörömbölés, hogy kiabálni kellett, és több mint bokáig érő magasságban hömpölygött mellettünk a jegyes dzsuva, is a forgalom is azonnal megállt, az előttünk mögöttünk meg mellettünk levő autók is mind egyszerre megálltak. nagyon izgalmas volt, de tényleg. mondjuk a hugom tuti nem így gondolja, mert a kocsi telis tele van pici karcolásokkal, meg a szélvédő is ilyen lepattanásokkal.
én élveztem

jja meg az otthoni teraszra beköltözött valami énekesmadár, itt ficsereg, eteti a fiókáit, idilli, de mondjuk én nem sok esélyt adok nekik, mert ha repülni akarnak majd tanulni, közeli fa híján úgy levadásszák őket a macskáink mint a huzat, de ez az élet rendje, tilláromhaj. úgyis nagyon hangosak.

utálom hogy fémérzékeny vagyok