ma kirúgtak az állásomból.
egyik napról a másikra, a közvetlen kollegámmal együtt
hűű bakker több mint egy éve nem voltam munkanélküli, el is felejtettem milyen szar. most para van
azzal vígasztalom magam, hogy akkor, se reményem, se lehetőségem, se minimál tartalékpénzem, se társam nem volt.
és túléltem
de azé lécci kaját ne dobj ki, oké?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése