volt már olyanotok, hogy mondjuk, robogtok egy vonattal, egy kitűzött (zsíros) cél felé, abban a biztos tudatban, hogy azok, akik az út szélén felvettek, nemhogy odaérnek, de addig is az elsőosztályon,
aztán valaki a kocsiban annyira büdössé válik, hogy muszáj leszállni, és inkább stoppal továbbutazni
és aztán híreket kapsz az interszitiről, és rájössz, mekkora előnye van veled szemben az azon utazóknak,
és elkámpicsorodsz
és egy pillanatra eszedbe jut, hogy talán nem kellett volna annyira finnyásnak lenni
és jóóó mééély alázatos nyalintással kényezteti kellett volna azt a mézesmadzagból hirtelen seggé átvedlett segget?
azt a jó szarosat?
de aztán valahogy mégis. jobb az otthon készített utiszendvicset majszolni mint a tányérokról a maradék kaviárt? nem?
lesz egyszer saját vonatom is
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése