2007. január 10., szerda

szombat esti láz

Villódzó fények,látom, hogy hátul egy két gyengébb egyedet a a biztonsági őrök vonszolnak ki... az epilepszia nem téveszt. nem irígylem az őröket, néha nehéz megkölünböztetni a földön felvő görcsöktől vonagló habzó szájú fennakadt szemű egyedeket a "táncolóktól", de a kis kézi sokkolóikra a roham áldozatai nem reagálnak. Tíz, tizenöt hullánál több a tánctéren már rossz fényt vet az Arénára. A kidőlteket a hátsó ajtó mögötti sikátorba dobják, vagy magához tér, vagy nem. Ha szerencséje van, két napja van összeszedni magát, általában ilyen rendszerességgel jár erre az Olvasztó kocsija, összegyűjteni az alapanyagot... Bár mostanában mintha gyakrabban jönne, sajnálja a patkányoknak hagyni az értékes hullákat, pedig azok gyorsak, nagyon gyorsak.
A halom jobbára féllényekből áll, a mutánsok jobban bírják az ilyen jellegű hatásokat. Embernek már nem nevezünk senkit.
A zene hangos és monoton, de tökéletes összhangban van a fényekkel, és a héliummal amit tízpercenként eresztenek a táncolók közé. Ezeket a pillanatokat szeretem, az mély zúgás egyik pillanatról a másikra válik magas hangú sivítássá, ahogy a gáz a szórakozók szinte öntudatlan kiáltásait csipogássá vékonyítja.

Tulajdonképpen szerencsésnek is mondhatnám magam. vagy legalábbis jóval szerencsésebbnek mint sokan a korosztályomból.nagyobb esélyem van a túlélésre mint másoknak. értelmesebb vagyok mint az átlag, így egyedül is tudok dolgozni, és a legfontosabb szerveim megvannak, és még egy két plusz is, ami eladhatóbbá tesz a piacon.

Most itt állok , a szórakozókkal szemben, az egyenlőre elsötétített üvegű kalitkámban, mélykék köpenyben, és várom a Pillanatot. Furcsállom, mert még mindig van bennem abból az érzésből, amit a régiek lámpaláznak hívnak...
A zene hirtelen megszakad, és a reflektorok a kalitkámra szegezik vakító szemüket. A tömeg elhalkul, és felemeli a szemét. Látom őket az egyirányú üvegeken keresztül, látom az áhitatot a szemükben. Az áhitatot, és az éhséget.
Azt mondják, régen a táncosok még nem voltak ennyire elzárva a szórakozóktól, de a mai időkben az a biztos halállal lenne egyenlő. Ha valahogy hozzánkférnének, akkor egy szempillantás alatt széttépnének.

Lassú mély ringó zene kezdődik. A dj tudja hogy milyen tartományban kell hogy mozogjanak az hangok, hogy ebbe a bódulatba emelje az embereket.Nemhiába kell hogy fizikus, hangmérnök és pszihológus is legyen egy személyben. Veszélyes népség ez, nagyhatalmú.

Elkezdődött az est fénypontja, a táncos revü. a távolban az enyémhez hasonló üvegkalitkák füstje kezd eltűnni, és egymás után jelennek meg a lányok, lassú, kígyózó mozgással hevítve a hangulatot. Ami azt illeti, némelyiknek nem csak a mozgása hasomlít a csúszómászóéra.

Az est fénypontja én vagyok, az én kalitkám üvege tisztul ki legkésőbb. a lemezlovas mesterien emeli, emeli, emeli a hangulatot, a feszültség harapható, fémes ízét is érzem a számban, látom ahogy a módosított tudatú szórakozók már nem sokáig bírják, a zene egyre hangosabb, matematikai pontossággal épül szintről szintre, van akinek az agya már most feldolgozhatatlannak ítélte, a Sötét szemüveges, oxigénmaszkos biztonsági örők egyre gyakrabban szaladnak be egy két áldozatért. a Teljes Káosz már nagyon nagyon közel van, már csak két kalitka sötét az enyémen kívül, a két oldalamon, érzem ahogy a szívem dörömböl a mellkasomban, és a punciaim benedvesednek... régóta vagyok a szakmában, de ezek a pillanatok mindig úgy hatnak mint mikor először léphettem fel a kaltitkákban... persze akkor még nem főműsorként.

Szeretem az adrenalint a legjobb kábítószer. Én nem használom a tudatmódosító kamrákat, tiszta fejjel szeretek fellépni úgyhogy ilyenkor csak LSD-t veszek magamhoz... a barátaim meg is mosolyognak emiatt, azt mondják régimódi vagyok, próbálnak meggyőzni arról, hogy a kamrák nem károsak, biztosabb a hatás ,de nem vagyok hajlandó megsugaraztatni az agyam, főleg, hogy semmi nem garantálja, hogy nem maradok rajta. láttam már olyan szerencsétlent, aki egy hónapja a módosult volt... két óra orgazmust rendelt.amikor én láttam, már hörögni és rángatózni sem volt képes, életben csak azért maradhatott, mert a harmadik napjánál, rátaláltak a Cirkuszosok, tápoldatokkal életben tartják, és két rubelért mutogatják a nagyérdeműnek. naponta takarítják ki a mocskot alóla, mikor én láttam, akkor már csak a puncijából ömlött a lé, valószínűleg a tápoldatot is azért tolják belé olyan szorgalamsan.
jó só szó se róla, de köszönöm, én nem kérek belőle. elég nekem a sav.

Már a mellettem levő két kapszula fala is tisztul. Ma éjjel tényleg jó a pűsor, meg kell hagyni... honnan hajtottak fel kettő teljesen jóalakú, kopolytúval is rendelkező csajt? Igaz, ránézésre is látszik, hogy ők teljesen mutánsok, de ez az a hely, ahol ez megbocsájtható. a mutánsok élete értéktelen, ők hihetetlen gyorsan és változatosan szaporodnak. csak távolról emlékeztetnek az emberi ősökre, sokszor ijesztő, néha komikus módon keverdenek bennük az emberi és állati külső és belső jegyek. hát igen, a sugárfertőzés nem viccel. az úszóhártya, a pikkely a toll szinte megszokott... visszafejlődött kommunikáció, de hihetetlen erős túlélési képesség jellemzi őket. az ókori mítoszok kentaurjai, minotauruszai joggal irígykedhetnének. A két nőnek halfeje és emberteste van, a kapszulájuk víizzel van megtöltve, és gyakorlatilag úszva táncolnak. Állítólag ezek három órán keresztül bírják a víz alatt. A só még 5 órán át tart. Remélem nem lesz a haláluk is látványosság, erre ott vannak a különszobák, véleményem szerint nem kellene ezt a nagyközönségnek is látni.Meglehetősen könnyű rászokni. Mindenesetre ezen még lesz időm gondolkodni, most én jövök.

A kalitkám üvege láthatóvá válik, én szobárrá meredve állok a mélykék leplemben. A tömeg elcsendesedik. Becsukom a szemem és hagyom, hogy a sav táncoljon helyettem, lassan mozogni kezdek. Van gyakorlatom abban, hogy irányítsam, de ilyenkor hagyom szbadon jönni. a zene hullámaival jönnek a folyosők, hulklámok, csillohó pöttyzuhatagog, halrajszerű színes csilélámok, szilveszteriszerpentinek, tüzijátékok és konfettik, vörös sivatagi purfelhők, permetező vízcseppek, kavargó sárga levelek, nyírfapamacsok, mint hópehely és hópehely mint liszt. némelyik fogalomról azt sem tudom, mit jelent, lehet hogy a történelemórákon, vagy az ókori irodalomkurzuson töltődött le... mindegy, lényeg az, hogy jönnek körbeúsznak, forgatnak, hajlítgatnak, helyettem táncolnak, csak hagynom kell, hogy úgy mozgassanak, ahogy a zene parancsolja nekik... szeretem a savat, bármit mondanak, bármennyire is reklámozzák a tudatmódosítókamrákat, a régiek tudtak valamit.
A dj is észrevette, hogy a mai műsorom mi alapján működik, úgyhogy a zenéjét rámírja, tökéletes összhang. a kalitkában ma nincs gravitáció, szóval a tökéletes teljes szabadságot érzem.
Annak ellenére, hogy ez a munkám, a betevőm jelentős hányadát adják ezek a fellépések, élvezem.
érzem hogy a mellbimbóim megkeményedtek, punciaim nedvesednek.

Hát igen. Talán ezért vagyok eléggé népszerű. A testem egy lottóötös. (ezt a kifejezést is a történelemórákon tanultam)
meglehetősen szerencsésen mutálódtam. mikor ruhában vagyok, olyan vagyok mint egy áltagos, nem mutálódott nő, annyira nem vagyok kövér, hogy pofátlanul gazdagnak tűnjek, de jól látszik rajtam az egészség, és a jólét.
de ha meztelen vagyok... hát a sugárzás elég furcsa játékot űzött a testemmel. tökéletes a bőröm, feszes nagy melleim vannak, tökéletes kerek seggem. de a gerincem mellett kétoldalt végig mellbimbók vannak, amelyek szexuális izgalom, de már hideg esetén is ugyanúgy megkeményednek mint az igaziak... különleges érzés végigsimítani rajtuk ujjakkal... is. meglehetősen jól mutat.
hát a plusz pináim már kevéssé... az egyik a torkomon van, a nyelőcsövemhez kapcsolódik, így legalább nem kell befognom ha beszélek mint a gégemetszésesek, ez jó. Ugyanúgy van csiklóm, ugyanúgy nedvesedik, még ha csak a nyáltermelő mirigyeimnek köszönhetően is... el is tudok élvezni, a torkomnál, ezért szeretem különösen a szopást, sőt ha a számat kúrják, a herék nekicsapódnak a torokcsiklómhoz...az nagyon jó.a másik két puncim a két combom belső oldalán van.ezek is teljesen olyanok mint az igazi, de feleakkorák, szóval csak látványnak jók, max ujjazni lehet őket. meglehetősen kellemetlen, főleg mikor megvan a menstruáciom, mert hátom helyről folyik a vér... persze az élvezéseim kárpótolnak ezért a kellemetlenségért, egyszerre négy helyen...tökély. másrészt, kisebb baráti társaságokat is le tudok rendezni egyszerre... népszerű vagyok annyi szent. Ma estére is van egy eőjegyzésem, de csak egy emberre. nem kell többet vállalnom, eléggé népszerű ismert és minőségi drab vagyok ahhoz, hogy válogathassak is. a mai rendszeres visszajáróm, ő is teljesen emberszerű, bár másfél farka van, az eredeti felett van egy kisebb, csökevényes. de a 69 es pózt mintha nekünk találták volna ki.

Jól elkalandoztam, a szomjúság ébreszt rá, hogy hatodik órája pörgök.Hát igen, a szó szoros értelmében, a gravitációnélküliség megváltoztatja a táncról alkotott eddigi képedet.

Lassan csökken a szer hatása is, körülnézek. Szomorú de úgy tűnik a halszerű mutáns lányokat tényleg hagyták megfulladni, a tartályuk vizének a felszínén lebegnek. A táncolók megfogyatkoztak, a biztonsági őrök már nem fáradnak a sokkolókkal, az összerogyott testeket számolatlanul dobálják ki.ma az Olvasztó jól jár, hacsak a patkányok nem voltak túlságosan kiéhezve. A mai hullamennyiség által nyert energia egy kisebb lakás féléves szükségleteire elég lenne.Kíváncsi vagyok hány eszméletlen szórakozó eszmél a kazánokban.

én is ott végzem majd, bár ha öt éven belül sikerül bedobni a törölközőt, akkor lehet hogy formalinban a Múzeumban. ki tudja. mindenesetre egy szombattal közelebb vagyok hozzá.

Nincsenek megjegyzések: