hirdette a felirat, de nem törődtünk vele. fiatalok voltunk és teli kalandvággyal, életerővel. és tudásszomjjal.
bele akartunk nézni a veszély szemébe, hogy kacaghassunk. más volt az értékrendünk

az a torz Eiffel-torony hasonmás.
már távolról lehet hallani a keresztülrohanó energiák zúgását

látni akartuk a Várost. bár a régi Párizs sértődötten húzta volna fel fitos orrát, és megvetően vonult volna el pöttyös nyári miniruhájában, ha tudta volna hogy mihez hasonlítjuk... de nincs már Párizs,az Eiffel torony helyén egy nagy keményre dermedt fémpocsolya van. nincs Bécs sem, London sem, Buda sem. Pest még igen. a vakszerencse folytán a háború megkímélte. az elmúlt 30 évben a túlélők felfejlesztették, újra belakták, Szodoma és Gomorra, Babilon, Vegas mesteren túllépő tanítványa egy kiszáradt folyómeder mellett. Európa fővárosa
látni akartuk, úgy gondoltuk ha felmászunk... reményünk sem volt kijutni a lepretelepről. reményünk sem volt Pestet látni. leprának nevezik, a nagyon nagyon hasonló tünetek miatt, csak ez lassúbb lefolyású, és gyógyíthatatlan. ha elhagyjuk az átkozott területet azonnal lagyonlőnek minket az őrök, ezt hamarabb az eszünkbe vésik, mint bármit. mint azt hogy a magasfeszültség veszélyes. ide csak bejutni lehet.

Koppány, a legjobb és egyetlen barátom szerint láthatjuk Pestet olyan magasról. kíváncsiak vagyunk.

Koppány az első, azt mondja azért mert ő fiú. nohiszen. nekem meg több ujjam van.
még most is látom magam előtt az egészet. beleégett az agyamba, mint egyszeri szurkoló a Legutolsó Vébédöntőn a székébe.
szóval Koppány macskaügyességgel kapaszkodik felfelé, már a felén is túl van.
Látom, már látom, feljebb megyek!-úszik le a kiáltása hozzám. még két létrafok, hirtelen éles sikoltás, az áram úgy rántja magához, hogy pislantani sincs időm. az utolsó rám vetett pillatnása azzal végződik, hogy alig hallható kis pukkanással kirobban a szeme.
a legjobb és egyetlen barárom fél perc alatt sül oda a magasfeszültségre, égett húsa szaga máig is visszaköszön az orromba
Pestet látni és meghalni. így tartja a mondás.

a felnőttek nem szedték le. azt mondták jó példa lesz a többi gyerek előtt. mindennap kimentem és megnéztem. három hónap kellett az esőnek, hogy leolvassza róla a húst
Koppánynak, a legjobb és egyetlen barátomnak szép csontváza volt.