2013. február 2., szombat

Végül minden rendbejön

A főnök tegnap - a másfélhetes igen beszédes mosolyszünetem után-  félrehívott a kistárgyalóba. Kicsit be is szartam ami azt illeti, de csak annyi volt, hogy öt percen keresztül dícsérte a munkámat, meg az elhivatottságomat, meg hogy hallotta a felettesemtől, hogy mennyire klassz vagyok, és hálás az ötleteimért is amik gyakorlatban is meglállják a helyüket, örül hogy itt dolgozom csak így tovább.
Én nevettem,  és megkérdeztem hogy ő hogy van, mostanában úgy néz ki nagy rajta a nyomás.

Elég jó kedvem lett. Főleg, hogy egy céges átalakítás miatt, a fontos, eddig kicsit semmibe vett beosztásom hirtelen nagyon nagyon fontossá, kiemeltté vált, rengeteg pénze múlik rajtam a cégnek, így milliós nagyságrendek, höhöhöh az aklüke felelősségteljes munkát végez hőhöhöh. De mondjuk engem nem is ez a lényeg, hanem a beosztásom igazán királykisasszonyos lett, mindegy hosszú, tipsitapsi

Plusz a zenekar amit szerettem volna látni, kiadta az első számot az új albumukról, és, hát, nem tetszik annyira.

Ma reggelire sb féle palacsintát ettünk, sb féle csokiszósszal, most pedig felöltözünk, és elmegyünk sétálni meg fényképezősdit játszani.

Kell a dráma, kell, hogy minden jóra fordulhasson.

Nincsenek megjegyzések: