2013. február 27., szerda

Kora reggeltol keso delutanig


Aztan negy-ot ora korul az emberek ostobasagatol repedezette szaradt agyam delibabkent kapaszkodik ahhoz a kephez hogy mindjart hazaerek,  es asztalhoz ulunk wmmel, es egyutt vacsorazunk, es atbeszeljuk hogy mik tortentek a nagyvilagban, es mik a kozvetlen kornyezetben, mert nekem o egy husito nyari zapor.

ma kicsit aszalyosabb napunk van

2 megjegyzés:

Csárli írta...

:)

sajtosbrokkoli írta...

Ez a metafora gyönyörű. Igazán.