Aztan negy-ot ora korul az emberek ostobasagatol repedezette szaradt agyam delibabkent kapaszkodik ahhoz a kephez hogy mindjart hazaerek, es asztalhoz ulunk wmmel, es egyutt vacsorazunk, es atbeszeljuk hogy mik tortentek a nagyvilagban, es mik a kozvetlen kornyezetben, mert nekem o egy husito nyari zapor.
ma kicsit aszalyosabb napunk van
2 megjegyzés:
:)
Ez a metafora gyönyörű. Igazán.
Megjegyzés küldése