2012. szeptember 14., péntek






Nem tudtam kitalalni mara semmi erdekeset, vegigszaladtam hat a kulso vinyon. Annyi, de annyi, de annyi emlek, annyi mindent mutogathatnek, anny mindent meg nem.

Viszont ez valahogy megragadta az erdeklodesem, jo kep, es jo a cigi is. hianyzik is sokszor.



Mi lesz akkor a sztatikus elekrtomossagtol az ujjadhoz ragado foliacsikkal, az trafikok melyet idezo femes dohanyillattal, ami a sztaniol kitepesenel csapja meg az orrodat, mi lesz az elso meg dobozbaszagolassal, azzal az edes aranylo illattal, amit parfumkent akarsz erezni valaki mellkasan, mi lesz az elso szallal ami meg a tobbihez szorul es nehezebb kivenni, mi lesz a recsego hanggal, ahogy osszemorzsolod az ujjaid kozt a cigarettat? Hat a szulfur illata, amikor hagyod a gyufat kicsit lejjebbegni? az ajkadrol kis bordarabot letepo papir, ahogy odaszaradt mig a tuzet felelesztetted? A lang ahogy segitokeszen kozelebbhajol a cigaretta vegehez, olyan mint egy visszafele elsuttogott varazsige, fenyszikrak ugralnak at a novenyi szalakra, majd felizzik a parazs. Mi lesz az elso nagy slukkal, amit kicsit tovabb tartasz a tudodben, mi lesz az erzessel, ahogy a sejtjeid megreszegedve felzsibognak, majd a fust kieresztesekor veled egyutt dolnek elegedetten hatra?

Villanycigi. Bah.